Búcsúztató

Drága Béla, Béla bácsi, Mesterünk!

A táncosaid nevében búcsúzom Tőled.

Amikor februárban a 80. születésnapodat ünnepeltük a barátaiddal, tanítványaiddal, a célkitűzéseidről beszéltél nekünk.

De arról is, hogy a 70. születésnapodon még viccet csinálhattál abból, hogy ezután hetvenkedni fogsz, de most mit mondj, mert nyolcvankodni már nem lehet, mert olyan nincs.

Akkor nem gondoltunk arra, hogy ennyire nincs, hogy ilyen hamar találkozol újra Marikával, s ilyen közel van az ideje annak, hogy újra együtt legyen a nagy négyes: a Szirmai, Vadady, Aszalós, Somogyi négyes.

Sokszínű tehetséged, tudásod, emberöltőnyi tapasztalatod megmutatkozott munkáidban.
Otthonosan mozogtál a néptánctól az operettig a cirkuszművészettől a show műsorokig, a színháztól a filmvászonig. Életedet a Rottenbiller utcai Ház határozta meg.

A DISZ Együttes, a KISZ Művészegyüttes és a Talentum Együttes koreográfusa és tánckarának vezetője voltál évtizedeken át.

Gyermektáncosaid életét végigkísérte a tánc szeretete egészen szenior korukig.

Az általad megálmodott Nemzetközi Tánc és Zeneművészeti Szakiskola művészeti vezetőjeként nevelted a jövő hivatásos táncosait.

Betegségeden úrrá akartál lenni, lankadatlanul tanítottál, oktattál, szeretett iskolád növendékeinek vizsgáit még betegágyadból is irányítottad.

Fél év telt el a születésnapod óta és már nem segítesz bennünket a tanácsaiddal, nem mondhatod el az emlékeidet a fiataloknak, már nem tanítod meg őket mindarra, amire szükségük van, az alapoktól kezdve a legfontosabb szakmai és emberi dolgokig. Legalábbis személyesen nem.

Mert azt tudnod kell, hogy tovább élsz mindannyiunkban.

Amikor megkérdezték Tőled, mit jelent az együttes, azt válaszoltad: a tánc és a fellépések élményein, az utazásokon túl olyan örömöt, amit csak az tudhat, aki tudja, mit jelent közösségben élni, egymást segíteni.

Béla, mi tudjuk. És köszönjük Neked, hogy megtudhattuk.

Mesélted, hogy amikor 25 évesen a Földközi tenger partján nézted, hogy valahol messze aranylik az ég miközben fölkel a Nap, úgy érezted, megérintetted a végtelent. Most a végtelen érintett meg Téged.

Egy fél éve Te köszönted meg nekünk a munkát, és azt, hogy álmaidat megvalósítottuk. Most mi köszönjük, hogy voltál és vagy Nekünk, és köszönjük, hogy álmaid megvalósításában társaid lehettünk.

Mester az álmaidat mi álmodjuk tovább.

 

Búcsúzunk Tőled Kosztolányi Dezső szavaival:

Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.
Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.

Béla, Béla bácsi, nyugodj békében.

 

image_pdfimage_print
One thought on “Búcsúztató
  1. És aki e búcsúztatót elmondta: Téri Sándor színművész Béla egyik volt tanítványa.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Protected by WP Anti Spam