Előadás részletek – történetek 1950-1970

 

 

Csehszlovákia                                        (Forrás: Kerékgyártó László / kórus anyagából)
1956.aug. 18.- 28.

Baráti koncertkörútra indult az együttes két Ikarus autóbusszal, benne 110 főből álló vidám fiatalokkal, és egy teherautó, megpakolva a kelékekkel.

1870 km utat tett meg a társaság a Vág mellett, szép tájakon.

A turnén résztvevő csoportok: kórus, szimfonikus zenekar, rajkózenekar és tánckar.

A vezetőség: Huszár Tibor a Bp.-i DISZ Bizottság elnöke, Szigeti Pál KME, Bánáth Péter
Nemzeti Színház, Vincze György újságíró, dr. Schillinger főorvos

Az útvonal: Budapest – Komárom – Pöstyén – Vágbeszterce / Povaska Bystrica/

Vágbeszterce volt a bázis, itt volt az első fellépés, és innen indult a társaság a további fellépésekre, amiket kirándulásoknak is fel lehetett fogni.
Sulov völgye, festői szépségű táj – Zsolna
Csorba tó – Tátrafüred – Lomnic – Mikulás,
Rózsahegy – 1200 fős kultúrház
Trencsén Teplice (csodás fürdés volt!), esti műsor szúnyogtámadás alatti sportpályán.
Gerőfalva (úttörőtábor látogatás), Lednicróna (üveggyár) fellépés egy moziban
Privigye – Nyitra
Pozsony – nem engedték a himnuszok előadását. (a műsort a kórus mindig a cseh, a szlovák és a magyar himnusz eléneklésével kezdte). Az előadás azért így is sikeres volt.

Este 10-kor indult a konvoj hazafelé, hátra voltak még a vám izgalmai.
Másnap reggel ½ 10-re érkeztek a buszok a székház elé.

Összegezve a turnét, szép tájak, kedves fogadtatás, jó sör, és jó előadások.

 1956 Csehszlovák túrné, Bratislava
Hátsó sor bal, Kontos Vince
Hátsó sor jobb lány és fiú is táncos, ha valaki tudja a nevüket írja meg!


Franciaország – Dijon                                                                  (Forrás: Krausz Imre)
1956 szept.12.-19.
Párizs
1956 szept.19.-23.

Nemzetközi szüreti borfesztivál

A hangulatot a bortermelő országok képviselőinek mindennapos jelmezes felvonulása teremtette, és az, hogy a város vezetői fogadást adtak, persze borral!

A város gyönyörű dómjában, Ünnepi mise után közös előadás volt a program, nemzetenként 1-1 számmal.

Vendéglátóink látogatást szerveztek a helybéli Larvin csokoládégyárba, ahol tömtük magunkba a csokoládét, plusz egy nagy csomag ajándékot kaptunk.

A vacsorák a szállást adó diákotthon éttermében voltak, ital csak bor volt!

Valamelyik ország fiataljai egy cső végződésű duda nyomásával spriccelték a bort a szemben ülő szájába,- ha sikerült…

A fesztivál végeztével elutaztunk Párizsba négy napra, ahol két előadást tartottunk, és ismerkedtünk a várossal.

Vezetők: Szigeti Pál, Aszalós Károly

Tánckar: 7 pár

Szabó Ica                    Huszárik Pál
Kiss Vera                    Budás István
Dobi Irén                    Szőgyi József
Graff Ani                    Buzik László
Galamb Mária             Kovács László
Neupor Nóra              Szabó György
Spitz Magda               Krausz Imre

5+2 előadás

Műsor: Csárdás, Bogáti, Süveges, Legényavató, Matyó tánc, Francia tánc


Franciaország                                                                             (Forrás: Krausz Imre)
1956. december 8. – 1957. február 18.

55 város – 68 előadás – 68 nap – 11.750 km utazás autóbuszon

Vezetők: Aszalós Károly tánckar vezető, Komoly Péter /minisztérium/, Bánki László

Impresszárió: Raymond Duchemin, Guillier Dishman

Táncosok: 10 pár:

Balogh Irén                            Buzik László
Molnár Magdi                        Szőgyi József
Galamb Mária                        Kovács László
Hahn Erzsébet                       Szirmai Béla
Kovács Erzsébet                     Varga Tibor
Kiss Vera                               Huszárik Pál
Szabó Ilona                            Fehér Ferenc (id.)
Kertész Márta                         Budás István
Szilák Mária                           Pataki Pál
Haraszti Piroska                     Krausz Imre

Műsor: Matyó tánc, Kard tánc, Cigány tánc, Legényavató, Csárdás, Üveges, Sarkantyús csárdás, Bogáti, Mokfalvi

Az indulás november 7.-én lett volna, de… helyette, december 8.-án indultunk autóbusszal és teherautóval.

A határnál a járműveket nem engedték tovább, így hát gyalog mentünk át, cipelve a kosztümös ládákat. Innen tovább olyan katonai teherautókkal utaztunk, amelyek a magukat meggondolt disszidenseket hozták vissza a határra. A teherautókkal Nickelsdorfba vittek, ahol az impresszárió, Raymond Duchemin várt ránk, és vitt tovább vonattal Bécsig, majd tovább Lille-be, ahol december 10.-én egyszerre két előadással megkezdődött a turné.

A napidíj 900 régi Franc volt, majd két hét után a nagy siker eredményeként felemelték 1200 Francra, a teljes ellátás mellett.

Az egyik hosszú utazás során 1 órás pihenőre megálltunk egy városban. Amikor tovább mentünk kb. fél óra múlva vettük észre, hogy Szőgyi Jóska nincs közöttünk. Az új városba érkezésünk után rögtön a színházba mentünk, átállítani a számokat, és mire végeztünk, az előadás kezdése előtt betoppant Jóska. Szerencsére nem veszett el, de hogy miként került oda…?!


 

 

NDK – Lipcse, Drezda                                                      (Forrás: Krausz Imre és
1958 július 7.-14.                                                                kutatási anyag felhasználása
                                                                                           A fotók illusztrációk)

Vezetők: Szigeti Pál, Kiss Lajos

Táncosok:
Galamb Muci                       Kovács Laci
Neupor Nóra                        Buzik Laci
Graff Ancsa                         Szőgyi József
Józan Márta                        Szabó Gyuri
Madarász Mari                    Krausz Imre
Kontos Vince

Szólisták: Vadady Ágnes, Szirmai Béla

Énekes: Róna Mária, v. Pelles Júlia

Rajkó zenekar 18 fő, Prímások: Berki László, Horváth Zsuzsa, kisprímás: Varga Jenő

Műsor:
Aszalós Károly          Matyótánc
Aszalós Károly          Kardtánc
Vadady Ágnes           Székely
Szirmai Béla             Pintes
Vadady Ágnes           Marosbogáti
Szirmai Béla             Cigányok
Szirmai Béla             Sarkantyús csárdás

A „Cigányok”a 3-as cigány első változata.
Táncolta: Vadady Ágnes, Szirmai Béla, Kovács László

R026-1958-NDK-Lipcse    R026-1958-NDK-Lipcse Cigányok    R026-1958-NDK-Lipcse Pásztor


 

 

NDK országos hangversenykörút                  (Forrás: kutatási anyagokból összeállította
1958. október 1. – november 20.                                                   Vrábelné Molnár Erika)

Vezetők: Szigeti Pál, Ligeti Jenő

A tánc szempontjából szólista turné volt, egy szóló táncospár utazott Neupor Eleonóra  és Szirmai Béla

17 tagú Rajkó zenekar
Berki László, Horváth Zsuzsa, Sárközi Mihály, Rácz Vilmos, Mezei József, Túró Kálmán, Farkas János, Zsákai László, Lakatos Sándor, Ökrös József, Balogh Elemér, Kontra József, Gallyas József, Horváth Zoltán, Kecskés Géza, Lollé György, Varga Jenő

Énekes: Rosner Melanie

A turné 51 napig tartott, és ez alatt 56 fellépést adott a társaság, ami igen komoly teljesítmény volt!

A hidegnek ismert német közönséget teljesen meghódította a zenekar és a szólisták, rendszeresek voltak a vastapsok és az ismétlések.

Az úti jelentés szerint A táncszólisták mind művészi teljesítmény, mind magatartás szempontjából dicséretre méltó teljesítményt nyújtottak és jelentős részük volt a sikerben.”

Műsor (táncos): Székely tánc, Kardtánc, A kútnál, Cigánytánc

R028-NDK turné01    R028-NDK turné 21    R028-NDK turné 11

A turné utolsó állomása Berlin, ahol a Berlini Ünnepi napokra kiérkezett nagytánckarhoz csatlakozva, november 19.-én közösen adták a gálaműsort.


 

 

 

 

Kelet-Németország / Berlin,                                                        (Forrás: Krausz Imre)
Berlini Fesztivál
1958. november 18.-24.

A demokratikus Berlin 10 éves jubileuma alkalmából „Berlini Ünnepi Napok” került megrendezésre 1958. november
16-30 között Kelet-Berlinben.
A programban minden kulturális, művészeti ág szerepelt, opera, színház, film, zene, könyv, cirkusz, kiállítások.

November 19.-én a Deutsche Sporthalle-ban rendezték a Nagy Nemzetközi Néptáncestet
Felléptek: szovjet, magyar, román, lengyel, francia néptáncegyüttesek és a rendező NDK néptáncegyüttese.

Együttesünk: Volkstanzensemble Petőfi, Budapest néven szerepelt.
(Az együttes neve ebben az időben DISZ Petőfi Művészegyüttes volt.)

BERLIN1958ü2    Berlin 1958 - sarkantyus csárdás

Táncosok:
Vadady Ágnes, Graff Ancsa, Józan Márta, Galamb Muci, Madarász Mari
Szőgyi József, Szabó Gyuri, Krausz Imre, Buzik Laci, Kovács Laci, Kontos Vince

Csatlakozott a társulathoz az október 1.-óta NDK-ban turnézó 17 tagú Rajkó zenekar, valamint Neupor Nóra és Szirmai Béla

Műsor:
Aszalós:         Matyó tánc
Aszalós:         Vizsgák előtt
Aszalós:         Kardtánc
Szirmai:         Pásztor tánc,   Szólót táncol: Vadady Ágnes és Krausz Imre
Szirmai:         Üveges tánc
Vadady:         Marosbogáti legényes tánc
Vadady:         A kútnál,        Szólót táncol: Neupor Eleonóra és Szirmai Béla
Szirmai:         Cigányok        Szólót táncol: Vadady Ágnes és Kontos Vince
Szirmai:         Sarkantyús csárdás

A Deutsche Konzert- und Gastspieldirection Zentrale vezetőjének nyilatkozata szerint nagyon  sikeresnek ítélték meg az együttes,  az év folyamán lebonyolított 3 turnéját, és jelezték, hogy a jövő év folyamán  ismét szívesen látják a társaságot az NDK-ban.


 

 

 

 

Irak                                                                                           (Forrás: Vrábel Mihály)
1959. július, egy hét

Az 1959-es évben került megrendezésre a „Bécsi VIT”. A magyar kulturális delegációt az Állami Népi Együttes képviselte. Ezzel egyidejűleg egy iraki turnéra is meghívást kapott az együttes. Az utazó társaság összetétele a következőképpen alakult: az Állami Együttes azon tagjai, akik nem utaztak Bécsbe, a mi Irakba utazó együttesünkbe kerültek át.

Már a repülő út is hozott érdekességeket. Egy KLM külön géppel repültünk, melynek a fedélzetén egy bár is volt, és a KLM tiszteletbeli klubtagsággal lepett meg minket.
Bagdadban két külön szállodában laktunk. A híres Bagdad Hotelben, és egy kisebb családias szállóban, ahol a kertben terítettek és házi kosztot szolgáltak fel.

Abban az időben rendkívüli személyi kultusza volt Kaszen (Abdul Karim Kászim) miniszterelnöknek, mely imádatnak úton útfélen szemtanúi voltunk. Például amerre ment a kocsija, a nyomára is letérdeltek az emberek a porba.

A kormány tiszteletére is adtunk egy díszelőadást, amely Bagdad lóverseny pályájára telepített színpadon történt. A biztonsági ellenőrzések óriási élményt jelentettek. A színpadtól kb.15. m távolságra, voltak elhelyezve az ülőgarnitúrák. A biztonsági emberek az előadás megkezdése előtt fémkeresőkkel átvizsgálták az üléseket, majd beleültek, és csak Kaszen és vendégei megérkezésekor közvetlenül nekik adták át a fotelokat. A kiépített nézőtér mellett kb. 100 m hosszan terített asztalok voltak, rajta minden fajta csodálatosnál csodálatosabb étel különlegességekkel. Az előadás után fogadás, és tűzijáték zárta be az estét.

Táncosként nagy élmény volt az Állami hivatásos táncosaival közösen dolgozni, fellépni a
színpadon. A repertoáron az állami számai is szerepeltek, amibe mi is beálltunk.

Táncosok:
az Államiból: Papp Ida, (Polákné Papp Kati, édesanyja) Szöllősy Ica, Dudus, Létai Géza, Sajti Sanyi, Szépfalvi Zoli, Léka Géza
az Együttesből: Papp Lajos, Varga Pali, Kontos Vince, Urbán Misi, Krausz Imre, Gráf Ancsa, Szabó Gyuri, Vrábel Misi

Nagy idő távlatából emlékszem vissza erre az útra, akkor még csak 17 éves voltam, nem mindent jegyeztem meg, és sajnos már nincs nagyon kivel megosztani emlékeimet.

R040-1959 Irak1    R040-1959 Irak2

Papp Ida          Szabó József csellista ÁNE   Urbán Misi, Vrábel Misi, Rácz Pista


 

 

Korea, Kína, Irkutszk (SZU)                                                          (Forrás: Krausz Imre)

1960 március 18.-től, április, május

Vezetők: Görög Péter, Vadász László

Tánckar:

Vadady Ágnes                       Szirmai Béla
Galamb Mária                        Uri Tibor
Neupor Nóra                          Kontos Vince
Graff Anna                             Papp Lajos
Kocsonya Mária                     Szőgyi József
Madarász Mária                      Pataki Pál
Józan Márta                            Krausz Imre

Énekes: Rab Erzsébet, Veres Gyula
11 tagú zenekar

Korea- március 17-29

Utazás repülővel: Budapest – Moszkva – Omszk – Irkutszk – Phenjan
3 város:  Phenjan, Szonglin, Nampho
7 előadás: Művész színház,  Morambó színház

Sok,- szinte naponta fogadás,- köszöntőkkel és gyökér pálinkával.

A Morambó színházban nézőkként voltunk. Amikor megérkeztünk a közönség felállva tapsolt, mi pedig elfoglaltuk helyünket a fehér textillel letakart sorokban.

Emlékezetes maradt Szőgyi Jóska születésnapja, miután megkóstoltuk a kígyó pálinkát…

Kórea

Kína- március 31.- május eleje

Utazás: Két napig tartott, vonattal, hálókocsiban.
5 város: Peking, Csinan, Nanking, Tiencsin, Sanghaj

Programok: bővelkedtünk programokban például: Április 1.-én követségi fogadás,

Magyar Fotókiállítás megnyitása,
Filmhét megnyitása,
Fogadás a Pekingi Kacsa étteremben (mézes kacsasült rizspálinkával).
Továbbá: Egy kombinátban névadó ünnepség
Autógyár látogatása
Balettintézet látogatása
Császári Palota látogatása- csónakázással
Színművészeti Főiskola látogatása
Nyári Palota látogatása
Traktorgyár látogatása stb,stb.

Ezeken az eseményeken kis műsorok, és közös műsorok a kínaiakkal színesítették napjainkat.

Nevezetes program volt április 8.- a, Madarász-Kontos házasságkötés nagy vacsorával és csónakázással.

Pekingi balettintézet

Szovjetúnió Irkutszk

Egy hetet töltöttünk Irkutszkban- agyon fázva, ócska szálloda, csak hideg vizes sor mosdó.
Kárpótlás: A gyönyörű Bajkál tó


 

Ausztria                                                                                     (Forrás: Vrábel Mihály)
1960. április – május

Vezetők: Aszalós Károly, Szirmai Béla

Az útra saját együttesi busszal mentünk.

Az együttest az Osztrák Kommunista Párt május 1.-i ünnepségére hívták meg.

A szállás Bécsben a Willandgasse utcában a párt kollégiumában volt.

Vidéken Knittenfeld, Leoben és Graz városokban voltak a fellépések.

Az úttal kapcsolatos érdekességek:

Közel volt 1956 és azok a magyarok, akikkel találkoztunk, mind a felől érdeklődtek, hogy mi van otthon, és mi hogy jutottunk ki, kinek a nevében, és hogy hivatalosan vagyunk-e kint.

Vidéken családoknál laktunk.

Graz külön említést igényel, mert az előadás nem kezdődött könnyen. Miután a kommunista párt ünnepsége volt, ezért az ellen-oldal ellentüntetést szervezett, meg akarta akadályozni az ünnepséget. Tettlegességig fajult a dolog, verekedés tört ki a két tábor között. Végül a baloldali aktivisták körülfogták a színházat, és megtarthattuk az előadást.

Az izgalmak nem fejeződtek be, mert az előadás után az előtérben, sorshúzással dőlt e, hogy ki melyik család vendége lesz, és ki kit visz haza elszállásolni.

Rossz érzéssel búcsúztunk el egymástól, de reggel megnyugodva, örömmel találkoztunk – ezt is túléltük!


 

 

Párizs-Dijon –Brüsszel-London                                                 (Forrás: Szakolczay Ildikó)
1963 szept.5.-19.

Vezetők:         Szigeti Pál, Vadady Ágnes, Szirmai Béla

Tánckar:
Józan Márta, Kocsonya Mária, Bányai Ilona, Madarász Mária, Tóth Edit, Szakolczay Ildikó, Bolykó Éva, Haán Éva, Krámer Judit, Dékány Éva
Vrábel Mihály, Krausz Imre, Pataki Pál, Varga Pál, F. Tóth István, Sági Péter, Sánta Pál, Csörgő János, Szörényi Béla, Papp Lajos

A turné kihirdetésekor kiderült, hogy a franciák meghívtak bennünket a minden év őszén megrendezendő L’Humanité-ra, valamint a Djoni Szüreti Napokra, de az utazási költséget nekünk kell állni.
1963. évet írtunk,- nyugatra utazni, és egyenesen Párizsba,- egy kész csoda!
Az utazási költséget mindannyian megoldottuk.
A turnéra készülődve menet közben kiderült, hogy ha már arra járunk, a zenekar egy része, valamint a tánckarból 6 pár ruccanjon át Brüsszelbe és Londonba a követség által rendezendő diplomáciai ünnepségre műsort adni.

Augusztus elején beütött a nyavalya fekete himlő képében, ami azt jelentette, hogy mindenkit be kellett oltani fekete himlő ellen, s ez a rendelkezés egész Európára vonatkozott.
Akinek az oltástól számított négy napon belül piros lett az oltás helye az utazhatott Párizsba, akinek nem, azt újra oltották és annak az újraoltástól számított négy nap után adtak csak utazási engedélyt. Ennél fogva a csapat egy része utazott csak Párizsba, a többiek Dijonban csatlakoztak hozzánk.

Szeptember 5.-én több órás átszállással és várakozással vegyített utazás után megérkeztünk Párizsba, ahol egy tornateremben szállásoltak el bennünket.
Másnap kora reggeltől délutánig városnézés, este előadás – következő nap ugyanaz. Amit két nap alatt meg lehetett nézni azt mind megnéztük.

 

 

 

 

Szeptember 7.-én vonatra szálltunk, irány Dijon, ahol végre találkoztunk az oltás miatt lemaradt csapattal.. Dijonban egy apáca kolostorban szállásoltak el minket. A város ilyenkor a szüreti mulatság lázában ég. Egész nap ismerkedtünk különböző nemzetiségű együttesekkel, majd váltakozó sorrendben bemutattuk műsorainkat. Ez így ment 3-4 napon keresztül, amíg az ünnepi napok tartottak.

Dijon   Dijon Ildi

A szüreti napok befejeztével a tánckar kettévált, a társaság fele 6 pár tovább utazott Brüsszelbe és Londonba.

Brüsszel- (akkor még így írtuk:Bruxelles) London

Vezetők:                     Szigeti Pál, Vadady Ágnes
Énekes szólista:          Madarász Katalin

Táncosok.
Bányai Ilona, Madarász Mária, Kocsonya Mária, Józan Márta, Tóth Edit,Szakolczay Ildikó
Pataki  Pál, Varga Pál, Vrábel Mihály, Krausz Imre, Papp Lajos, Sághi Péter

Brüsszelbe érkezvén kedves ismerős várt bennünket, Madarász Kati személyében, aki Budapestről csatlakozott hozzánk.
Brüsszelben egy előadást tartottunk a magyar követség meghívottai részére. Az előadás másnapján egész nap a várossal ismerkedtünk, majd harmadnap indultunk tovább Londonba.
Brüsszelben majdnem lekéstük a vonatot, mivel már mindannyian az autóbuszban ültünk, amikor észrevettük, hogy Bányai Ili és Madarász Mari nincsenek köztünk. Kiderült, hogy az ébresztésért önmagának kizárólagos jogot fenntartó- Szigeti Pali bácsi, elfelejtette őket ébreszteni, mert ők a szálloda másik szárnyában aludtak. A kis malőr után megérkeztünk a vonathoz, majd később a hajóhoz, amellyel kellemes kora őszi napsütésben áthajóztunk
Angliába, majd tovább vonattal Londonba, ahol a követség megbízottja várt ránk.

Brüsszel-London hajo
Átkelés a Csatornán
Sági Peti,Varga Pali,Szakolczay Ildi,Pataki Pali,Madarász Mari, Vrábel Misi

A londoni két előadást a követség a diplomáciai testületek részére rendezte a Rudolf Steiner Hall-ban.
Előadás után a nagykövet fogadást rendezett részünkre a rezidenciáján, amely olyan jól sikerült, hogy hajnalig tartott.
Reggel azonban frissen a nyakunkba vettük a várost! Amit lehetett a két napban londoni tartózkodásunk ideje alatt, megnéztük.
Összességében a két hét rendkívüli jó hangulatban és sok élménnyel emlékezetünkben telt el

parizsi ujsag-2   dijoni ujsag-2

Műsor:
Baranyai táncok                      S z ü n e t                 Székely tánc
Csermák: Andalgó és friss                                         Liszt 2.Rapszódia
Sarasate: Cigány melódiák                                       Cigány dalok/Madarász Kati
Marosbogáti                                                             Reményi:Repülj fecském
Pintes                                                                        Matyó tánc
Muzsikáló havasok                                                    Dankó Pista dalok
Magyar népdalok/Madarász Kati/                             Magyar népdalok
Cimbalom szóló                                                         Sarkantyús csárdás
Fergeteges


 

 

 

 

NSZK turné                                                                                (Forrás: Vrábel Mihály)
1964. április 1.-30.

Vezető: Szirmai Béla

Táncosok:
Józan Márta                         Krausz Imre
Kocsonya Mária                   Kontos Vince
Madarász Mária                    Vrábel Mihály
Bányai Ilona                         Kapus László
Bolykó Éva                          Varga Pál
Legényné Kravecs Ibolya      Pataki Pál
Kelemen Mária                    Szörényi Béla
Szakolczay Ildikó                 Pál Gábor

Több szempontból is rendhagyó turnéja volt az együttesnek.
Rendkívül fárasztó körülmények voltak, minden nap utazás, minden nap más színpadi feltételek, hangversenyterem, színház, sportcsarnok stb. Jellemző adat a turnéról, hogy 30 napig tartott, ezalatt 27 városban léptünk fel. Közben egy fellépés erejéig átruccantunk Belgiumba, Brüsszelbe.

Másik érdekessége, hogy ez volt az egyetlen olyan út, ahol nem a Rajkó zenekarral dolgoztunk együtt.
A zenekar Pécsi József és zenekara volt, az énekes pedig Pécsi József felesége, Clementina. Budapesten az Üllői úti Badacsony étteremben játszottak, az impresszárió ott kötötte le velük az utat, ehhez keresett egy tánckart. Így került sor erre az útra.

R120-NSZK1   R120-NSZK2


 

Japán, Kína, Mongólia                                           (Forrás: Vrábel Mihály, Krausz Imre)
1964. 06. 29.- 09. 25.

Vezetők: Szigeti Pál, Aszalós Károly, Vadady Ágnes

Impresszárió: RO-ON szervezet
Kísérők: Ono szan, Tanaka szan, Harada szan, Macoka szan
Sebes Tibor újságíró

Oda utazás (összesen 6 nap) repülő: Budapest – Moszkva – Habarovszk
vonat: Habarovszk – Nahodka
hajó: Nahodka – Yokohama ( 52 óra)
autóbusz: Yokohama – Tokió

Tánckar:
Józan Márta           Bányai Ilona     Pál Gábor            Pataki Pál
Madarász Mária     Bolykó Éva       F. Tóth István       Varga Pál
Kocsonya Mária     Tóth Edit          Szörényi Béla      Vrábel Mihály
Szakolczay Ildikó   Krámer Jutka    Krausz Imre        Csörgő János

Énekes: Urbán Katalin, 18 tagú Rajkó zenekar

Műsor: Baranyai táncok, Fergeteges, Esti tánc, Cigánytánc, Matyó tánc
Sarkantyúzó, Menyasszony búcsúztató, Pintes, Sarkantyús csárdás, Bogáti

Japán 1964. június 29. – augusztus 17.

16 városban 36 előadás
73.400 néző
6900 km. (repülő, vonat, busz)

Tokióban a szállodánk az „Akaszaka Princ” hotel volt, ami bázissá is vált a többszöri visszatérés miatt. Fantasztikus öreg, patinás szálloda, minden étkezés másik teremben volt, (5 fogásos étkezések), majd mindenkire jutott egy pincér. A szállóban találkoztunk először gumiasztallal, amit szabad időnkben igénybe is vettünk.

A tokiói premier a „Hibiya Hall”-ban volt, 2300 néző előtt.
R130-1964-japánSebes-sebes   R130-1964-japán-japán   R130-1964-japán1-1
Japánban a szállodák túlnyomó részt európaiak voltak, de többször laktunk japán jellegűben. Földön a tatami, tologatható válaszfalak, steril papucsok, és a kertben kis tavak növényekkel és halakkal. A fürdő, zuhanyzó sok esetben koedukált volt.

Japán étkezés: a földön alacsony asztalok, amelyről a földön, párnán ülve lehetett étkezni (törökülésben).

R130-1964-japánműsor-műsor   R130-1964-japánkimonó-kimonó
Pataki Pali, Vrábel Miska, Bányai Ili, Varga Pali

R130-1964-japán4-4   R130-1964-japán3-3
A turné során bejártuk a japán szigeteket és a történelmi városokat. Egy japán tánccsoporttal közös próbát tartottunk, kölcsönösen betanítottunk táncokat egymásnak.

A fellépések hangulata fantasztikus volt. A körültekintő gondoskodásra jellemző: az öltözőkben a nagy meleg miatt, jégtömbök voltak beállítva, benne belefagyasztott virágok, a tömbökre törülközőket terítettek, amivel a számok között az öltözésnél a hölgyek a homlokunkat törülgették.

Japán elhagyása is hihetetlen élményt jelentett. Japán szokás szerint a hajót szalagokkal kötik össze a búcsúztató partról,- több száz szalaggal,- amiket a hajó indulása szakít szét.

Kína, 1964. augusztus 23. – szeptember 14.

3 városban, 8 előadás
Oda utazás: hajó: Yokohama – Nahodka
vonat: Nahodka – Habarovszk
repülő: Habarovszk – Irkutszk
Irkutszk – Peking
Sanghaj – Nanking

Az Irkutszki indulásnál a kosztümös ládákkal baj lett, mondván, hogy már nem fér be a gépbe. Pali bácsi határozottsága megoldotta a problémát.
A kínai út egy kiemelt küldöttség programjaként zajlott, a legmagasabb vezetői részvétellel, fantasztikus szervezéssel.
Meglátogattunk egy iparművészeti gyárat, ahol százával ültek egymás mellett az elefántcsont faragók, üveg- és porcelánfestők.
Pekingben, különböző országok diplomatáival közösen, egy szüreti bálon vettünk részt a követségen.
Meglátogattuk a Magyar-Kínai Barátság nevű kommunát, ahol este a fellépésen 2500 néző tapsolt nekünk.
A következő nagy élmény a Nyári Palota látogatása volt. A palotát egy nagy tó veszi körül, benne kis szigeteken, a császári korból való szebbnél szebb épületek helyezkednek el, és mi ott csónakáztunk. Ahol kedvünk volt kikötöttünk, megkínáltak csemegékkel, üdítővel.
A park egyik színpadán a Kínai Állami Együttes műsorát néztük meg, az előadás után mi is adtunk műsort.
Az út különlegességét mutatja, hogy a vidéki utakra egy külön vonat állt rendelkezésünkre: Három vagon, egy háló, egy nappali és egy étkezőkocsi.
Meg kell még említeni, hogy miután a kulturális forradalom előtt voltunk kint, ezért minden csodálatos, művészeti, kulturális értéket érintetlenül csodálhattunk meg.

R130-1964-Sanghaj24emhotel-hotel   R130-1964-Pekingparlament-parl
Sanghaj 24 emeletes szálló                                 Pekingi Parlament előtt

R130-1964-Pekingtabló-tablo
A búcsúelőadás tablója Pekingben

Mongólia 1964. szeptember 15. – 25.

2 városban, 9 előadás
7.600 néző

IL 14-es, 32 személyes katonai géppel utaztunk, katonai személyzettel. Alacsonyan repültünk, havas hegyek felett, viharos szél dobálta a gépet, ami riadalmat keltett.
A kínai nagy hőség után Mongóliában már a tél várt bennünket, 0 fokos hőmérséklettel. Érkezésünk előtt hóvihar volt Ulan Batorban.

Érkezésünk estéjén az Ifjúsági színházban voltunk vendégek, ahol annak a kínai együttesnek a műsorát láttuk, akikkel Kínában közös előadást adtunk. A mi fellépésünk is ebben a színházban volt.
Olyan kegyetlen hideg volt, hogy csizmában jártunk.

Egyik nap elvittek egy láma kolostorba, ahol végignéztük a szertartásukat, folyamatos mormolással és hajlongással imádkoztak.
Még nagyobb élmény volt egy jurtában rendezett vendéglátás, ahol a hagyományos italukkal, a kumisszal kínáltak meg bennünket.

Egy ifjúsági találkozó keretében a követség részvételével és búcsúfogadással búcsúztunk
Mongóliától, és a három hónapos turné véget ért.

R130-1964-Mongólia3   R130-1964-Mongólia


 

Algéria                                                                   (Forrás: Krausz Imre, Vrábel Mihály)
1965. március 16.-április 5.

12 város, 17 előadás
12.000 néző
2600 km utazás

Vezetők: Szigeti Pál, Szirmai Béla
Újságíró: Szombathy István
Énekes: Károlyi Mária
Rajkó zenekar 10 fő

Műsor: Baranyai, Bogáti, Pintes, Fergeteges, Esti tánc, Cigánytánc, Sarkantyús csárdás

Tánckar:
Kocsonya Mária         Szakolczay Ildikó      Vrábel Mihály            Pataki Pál
Madarász Mari           Hahn Éva                  Kontos Vince            Sánta Pál
Kelemen Mari            Hudy Ildikó                F.Tóth István             Szörényi Béla
Bányai Ilona              Krámer Judit              Krausz Imre              Varga Pali

Az algériai turné nagyon érdekes volt, tulajdonképpen megelőzte a VIT Algériába tervezett rendezését, előkészítését. Sajnos a belpolitikai helyzet megváltozása miatt a VIT elmaradt. (Ben Bella miniszterelnök elleni merénylet miatt.)

A premiert Sidi bel Abbesben tartottuk, Majd Oranban a Nemzeti színházban léptünk fel. A további koncertkörút állomások: Tlemcen, Mostaganem, El Asnam, Blida, Tizi Ouzon, Bougie, Constantin, Annaba, Skikda, és Algír.

R140-Sidi Bel Abbes     R140-Algír4  R140-Algír3

Az országban eluralkodó hangulatra és viszonyokra jellemző a következő fellépés története.
Vidékre mentünk fellépni Tizi Ouzon városba, amelynek környékén a kurd lázadók ellenforradalmi felkelést hajtottak végre. A város bejáratánál katonai egységek, és civil fegyveres csapatok ellenőriztek. Szögesdrót akadályokon át beengedve minket, megcsináltuk az előadást, majd a szállodába mentünk. Az éjjeli szekrényen kivégzési fotók voltak elhelyezve elrettentésképpen. A biztonságunk nem volt garantálva.

A vezetőség és a társaság végül úgy döntött, hogy ne aludjunk a városban, még aznap éjjel visszamentünk Algírba.
Az ország gyönyörű. Miután végig utaztuk szinte egész Algériát, alkalmunk volt megismerni sokszínűségét, a történeti korok építészeti stílusjegyeit, és a csodálatos természeti adottságait.

Végig telt házakkal, klasszikus színházakban, jó közönség előtt léptünk fel.

Nagyon sajnálatos, hogy elmaradt a VIT, ( a formaruhákat átvettük,és az indulás dátuma is ki volt tűzve) így nem tudtunk visszamenni ebbe a szép országba.

R140-Algír2                      R140-Algír1

 

Akik mindig a helyzet           fekete-fehér, Szaki Ildi, Madarász, Bányai
magaslatán…


 

 

Jugoszlávia                                                                   (Forrás: Vrábelné Molnár Erika)
1966. április 3.-10.

Első turném az együttessel! Útlevelünk „szolgálati útlevél”, és most kaptam bele az első pecsétet!
Vonattal utaztunk Belgrádba, onnan végig egy szép fehér busszal turnéztunk, majd az utolsó állomáshelyről, Szabadkáról ismét vonattal haza.

A premier Belgrádban volt a Dome Sindikata nevű 2000 személyes koncertteremben.
A műsor 1 9-kor kezdődött. Nyitó tánc a Baranyai. Bejön a két fiú-taps, lányok-taps, pásztor-taps, nád-taps, páros –taps a végén vastaps! Pintes ismétlés, Sarkantyúzó vastaps, Fergeteges szintén, Esti tánc mérsékelt, Cigány és Sarkantyús csárdás ismétlés! Nagyon szép siker volt, négy hatalmas virágkosarat kaptunk rajta a szöveg:
„A követség férfitagjai az együttes hölgytagjainak,  –  A követség nőtagjai az együttes férfi tagjainak”.
A magyar nagykövet /Zádor/, és a Kultúrattasé.

1966 Jugoszlávia

Kapus, Urbán, Nádai, Országh, Molnár É., Váradi

Másnap ápr. 5.-én busszal mentünk tovább Kragujevácba. 5-kor és 8-kor volt előadásunk.
6.-án délelőtt megdöbbentő élményben volt részünk. Kragujeváctól néhány km-re egy emlékparkba vittek. A második világháborúban a németek 7360 embert lőttek itt agyon. Kivezényelték Kragujevác a munkásváros összes 14 éven felüli férfi lakóját és megölték őket.
A monumentális szobrok és emlékművek közül kitűnik egy stilizált hatalmas kiterjesztett szárnyú madárforma, sima szögletes szárnyain gyerekek, fiatal arcok alakok, azt szimbolizálja, hogy ezeknek a fiataloknak a röpülését még életük kezdetén elvágták.

Következő állomás, rövid, de nehéz út után Szvetozarevo.
A polgármester adott tiszteletünkre ebédet a Hotel Srbijaban. Ismét két előadás volt 5 és 8 órakor szép modern színházban (Nevetés: az első előadáson a Fergetegesben a Kuki csizmasarka letört- ő pedig a színpad közepén lelkesen verte a sarkát a levegőbe)
A következő előadás Belgrádban lett volna Josip Broz Titonak, a miniszterelnöknek, de elmaradt, így lett egy szabadnapunk. Egy kirándulóhelyre mentünk, majd be a városba, este meg buliztunk a szálláson.

Ápr.8. Torontálvásárhely /mai neve:Debeljacsa / Határtalan szeretettel fogadtak és vártak. Ez egy tiszta magyar falu. Öreg nénike hozott nekünk egy kenyeret:”maguknak hoztam mást nem tudok adni”, és mindenki jött ölelt csókolt, ahogy leszálltunk a buszról. A kis színpad eleje muskátlis cserepekkel volt kirakva. Két előadás közt átmentünk egy udvaron, mert meghívtak egy kupica pálinkára. Itt történt, hogy Vrábel Misi a sötétben combig belelépett egy ciszternába és fennakadt…Kapott ugyan fájdalomcsillapító injekciót,  de a második előadásból csak néhány lépést tudott a baranyai szólóból megcsinálni. Este nagy vacsorát rendeztek ott helyben nekünk, akkora rántott húsokat kaptunk, hogy lelógott a tányérról! Hosszú asztaloknál ültünk, és nem akart a nótázásnak vége szakadni, a csillagos ég alatt.
Másnap még volt egy kis sétánk Belgrádban, gyönyörű itt is a Duna! Megnéztük a Hunyadi János szobrát, a várat.
Két előadásunk volt még Szabadkán. Palicson laktunk a Palicsi tó mellett  a fiúk egy régi bagolyvárban a lányok egy kis kastélyszállóban.

Vezetők:         Aszalós Károly, Gyimesi Kornél, Németh et.
Kísérő:            Gojko Mihailovics
Énekes:          Nemes Ibolya

16 tagú Rajkó zenekar, Prímás: Balogh Sanyi

Tánckar:

Bányai Ilona              Országh Kriszta         F.Tóth István              Pataki Pál
Bolykó Éva               Szakolczay Ildikó       Fekete János             Sánta Pál
Farkasné Viola          Temes Judit               Frőhlich Árpád           Tóth Karcsi
Molnár Éva               Tóth Edit/Kuki/            Kapus Laci                Varga Pali
Molnár Erika             Újházi Teca                Kecskés Jóska          Váradi Zoltán
Nádai Györgyi           Urbán Mari                 Kopeczni Zoltán         Vrábel Mihály

1966 Jugoszlávia Palics                                                     1966-Szabadka Aszalóssal

A Palicsi tó partján                                                       Aszalós Karcsi ”bácsi” a
Bula, Tóth Karcsi, Frőhlich Árpi, Molnár Éva               „cigánylányokkal” /Kriszta, Era/
Sánta Pali, Országh Kriszta, Kopeczni Zoli,
Nádai Györgyi, Kapus Laci


 

Izrael                                                                                        (Forrás|: Vrábel Mihály)
1966. június 3.- július 2.

13 város          1 800 km utazás
21 előadás      30 000 néző
7 pár táncos    6 tagú zenekar,

Vezetők:         Németh László, Vadady Ágnes

Énekes:          Nemes Ibolya
Prímás:           Balogh Sándor

Táncosok:
Kocsonya Mária                   Kontos Vince
Madarász Mária                    F. Tóth István
Szakolczay Ildikó                 Kovács Bandika
Bányai Ilona                        Szabó Lacika
Dékány Éva                         Vrábel Mihály
Háhn Éva                            Varga Pali
Újházi Teca                         Krausz Imre

Műsor: Baranyai táncok, Menyasszony búcsúztató, Toborzó tánc, Cigánytáborban (3-as cigány), Fergeteges, – szünet – Matyótáncok, Pintes, Cigány (Vadady), Sarkantyús csárdás.

A turné úgy indult, hogy az eredeti utazó stáb egyik tagjának, Kecskés Jóskának az útlevele nem készült el (a rajkók közt is volt egy Kecskés József és tévedésből, neki intézték az útlevelét), ezért a póttagnak, Szabó Lacinak kellett jönni. A változás miatt már útközben Athénban, a szállodában is próbát kellett tartani, át kellett állítani a számokat.

A premier június 6.-án volt Tel Avivban, egy 2800 személyes koncert hallban. Másnap protokoll előadás a sajtónak és diplomáciai köröknek. Sikerünk volt, nagyon jó sajtót kaptunk. Tel Avivban a Bécsi Jégrevüvel laktunk egy szállodában. A revünek magyar tagjai is voltak. A turné során több városban léptünk fel együtt párhuzamosan.

Délelőttönként napozás, fürdés a strandon, (mindenki jól leégett, úgy hogy aludni is alig tudtunk). Mialatt mi napoztunk, a rajkók öltönyben, cipőben fociztak. A fellépések mindig
este ½ 9-kor kezdődtek a nagy meleg miatt.

R145-1966-Izrael plakát1

A további fellépések helyszínei:
Jagur – egy kibuc ahol őskommunizmus van.
Haifa – (Izrael 3. legnagyobb városa),
Beer-Séva – Érdekességként kell megemlíteni, városban fellépés alatt lopták el F.Tóth István táncos társunk útlevelét.
Jeruzsálem – a városba bevezető úton érintettük a Jordán-izraeli határt, ahol a kerítésnél géppuskaállású katonai egységek feküdtek egymással szemben. Fényképezni tilos volt. Az egyetem 8000 fős előadótermében volt az előadás. Láttuk Betlehemet és a templomot ahol Dávid király sírja van.
Tel Aviv, – Haifa, – Sfayem– ismét egy kibuc, – KirjátChájim,Askelon,Nahária a libanoni határnál,- újból Tel Aviv,Natanja,Petalitik,Pardes Chana,Cfath, – végül Tel Avivban a búcsúelőadA turné komoly sikerorientált igényű út volt, komoly impresszáriós számonkéréssel, aminek megfelelt az együttes. A hazautazást kissé megnehezítette az útlevéllopási ügy. A hazatéréséhez a követség kiállított egy hontalan útlevelet, emiatt külön elbírálás alatt, Elkülönítve az együttestől, másik szállodában kellett Athénban megszállnia F Tóth Istvánnak, Vrábel Misi felügyelet alatt, mint tolmács kíséretében.

R145-1966-Izrael1                      R145-1966-Izrael2

Szabó L., Vrábel M., Szakolczay I., Németh et., Bányai I.


 

 

MN 6050 BUDAÖRS

1966-1968

1966 év decemberében az együttes tánckarából egyszerre öt fiú vonult be katonának, Szekula László őrnagy politikai tiszt segítségével. Mind az öten egy helyre,

Szabó László
Fröhlich Árpád
Guzi Sándor
Kovács Endre
Sárosi Sándor

az MN 6050 budaörsi alakulatához kerültek. Az alakulat vezetésének támogatásával néptánccsoportot alakítottak, amelynek leány tagjai is az együttes tánckarából kerültek ki:

Bányai Ilona
Újházi Terézia
Temes Judit
Büki Katalin
Országh Krisztina

A tánccsoport sok dicsőséget szerzett az alakulatnak, számos előadás adott a hadsereg alakulatainak. Megnyerték a magasabb egység és területi fesztiválokat. Sikeresen pályáztak a seregtest Ki Mit Tud dobogójára is. Sajnos a képernyőre már nem kerültek.
A zsűri szerint túl profi  volt a tánccsoport.
Az alakulat vezetésének köszönhetően a fiúk továbbra is rendszeresen látogathatták a együttes tánckarának próbáit sőt az együttesi próba napokon kívül a Budaörsi Kultúrházban is saját próba lehetőséget kaptak.
Az együttes és az alakulat parancsnoksága között kialakult jó kapcsolat alapján 1968 júliusában négy fiú

Szabó László
Fröhlich Árpád
Guzi Sándor
Kovács Endre

 az együttes tagjaként részt vett Szófiában a IX. Világifjúsági Találkozón  is. A fiúk 1968 decemberében történt leszerelése után az MN 6050 budaörsi alakulatnak az együttessel való jó kapcsolata nem szűnt meg. Az elkövetkezendő években a tánckarból és a rajkózenekarból sok táncos és zenész töltötte katona idejét az alakulatnál, ahol művészi munkájukhoz minden segítséget megkaptak.

Budapest, 2012. 07. 02

Szabó László
tánccsoport vezető,
volt őrvezető,
obsitos őrmester


 

 

Parlamenti Karácsonyok                                        (Forrás: Vrábelné Molnár Erika)

Az együttes éveken keresztül tevékenyen részt vett a parlamenti karácsonyokon.
Béla ragyogó rendezőként tartotta kézben a nem kis feladatot.

A műsort az együttes Úttörő tánckara, és a Nagytánckar közösen adta és kapcsolódóan szerepeltek az együttes egyéb részlegei is. A meghívott vendégek az országból az arra érdemesnek tartott gyerekek (úttörők) voltak

Nekünk is érdekes élmény volt, már maga az is izgalmas volt, hogy bent járkálhattunk ebben a gyönyörű épületben. Megcsodálhattuk a termeket, folyosókat, és persze a lenyűgözően csodás kupolateremben az óriási 14m-es karácsonyfát.

A fának nem csupán a magassága, de díszítése is bámulatos volt, csillogott villogott “60 kilogramm szaloncukor, 400 különféle csokoládé- és 200 üvegdísz, valamint 300 különböző villanyégő ékesíti” – írták a korabeli tudósításban.

1966-ban az esemény a következőképen zajlott:

A próbákon már december elejétől tanultuk az új koreográfiákat. A karácsony előtti napokon már egész napos parlamenti összpróbákon csiszolták össze a különböző műsorszámokat és a nagy közös finálét.

Az előadások 25.-én és 26.-án zajlottak.

Együttesünk műsorát, az aktuális gyerek és ifjúsági TV műsorok ihlették:

Tenkes kapitánya        Frőhlich Árpi
Labancok                    Tóth Karcsi, Bojtár Tamás, Parragh Öcsi és Asztalos Endre

Mesejelenet
Nyuszi                        Oswald Zsuzsa (Szöszi)
Vadász                        Váradi Zoli (Lófej)
Kutya                          Porcza Gyuri

Fergeteges tánc

Dörmögő Dömötör is részt vett a táncban Havas Vili (egy nagy maci fej volt rajta és szőrös kezeslábas)
Ujházi Teca, Büki Kati, Kogler Kati, Molnár Éva, Molnár Erika, Nagy Csilla, Kiss Juli, Országh Kriszta
Remecz Miklós, Nagy Botond, Kovács Bandi, Szabó Lacika,Czigány Jóska, Személyi János, Sárosi Sándor

Futrinka utca:
Böbe baba                  Vadas Mari(Ria)
Cica mica                    Vadas Ili (Lonci)
Manócska                   egy új fiú volt nem tudom a nevét
Varjú bácsi                 Tóth Pityu
Morzsi                        Milkó Pali
Mazsola                      Lukács Ági és Olasz Edit

Ők óriási báb fejjel táncoltak, a vendég gyerekek visítoztak örömükben.

A Mikulás, vagyis Télapó köntösébe ez évben is, mint sok-sok éven át, Hadics László neves operett színész bujt, aki egyik táncos lányunkat, Kiss Julit itt ismerte meg, (és feleségül is vette).

A műsorban több neves színész, ifjú tehetség, zenekarok, sportolók stb. szerepeltek.
Tamási Eszter népszerű TV bemondónő konferált. A tánczenét a Bergendy együttes adta, és a kor énekes sztárjai Koncz Zsuzsa, Koós János és Toldy Mária énekeltek.


 

 

 

NSZK turné, Köln                                                                           (Forrás : Szakolczay Ildikó)
1967. április (1 hét)

Vezető: Szirmai Béla

Tánckar:
Bányai Ilona                           Krausz Imre
Bolykó Éva                            Vrábel Mihály
Szakolczay Ildikó                   Fröhlich Árpád
…                                           F.Tóth István
…                                           Pataki Pál
…                                           Varga Pál

Az NSZK televízió meghívására egy hétre utaztunk Kölnbe, egy operett est felvételéhez, amihez a zenét a Rajkó Zenekar játssza, a táncbetéteket pedig mi táncoljuk.

Előzetes ismereteink arról voltak, hogy a táncokat egy német koreográfus fogja betanítani. Bemutatkozásunk után a német koreográfus megkérte Bélát, hogy a tánckari betéteket készítse el helyette, mert ő nem készült fel egy ilyen profi tánckar fogadására.

A műsorban szereplő zenekari és tánckari betétek két óra alatt elkészültek,- s mi négy napig
reggeltől estig a TV stúdióban bezárva, próbára, TV felvételre várakozva unatkoztunk, amíg a német operett”sztárok” megtanulják a „Szép város Kolozsvár” című dalt, és az ahhoz tartozó táncbetétet.

Egy biztos, hogy ezt a számot egy életre megutáltatták velünk.

Természetesen a Hármas cigányt próbával, bevilágítással együtt három óra alatt felvette a „nagy NSZK TV”.

Állítólag ennek a műsornak olyan nagy sikere volt, hogy a Kölni TV többször is megismételte.

Kölnből a dómon kívül semmit nem láttunk, azt is csak úgy, hogy egyszer ebédidő alatt kilógtunk megnézni, mert különben semmire nem adtak időt.

/Ha valaki ki tudja egészíteni a lányok névsorát, köszönjük/


 

 

 

Szovjetunió                                                                   (Forrás: Vrábelné Molnár Erika)
1967. október 8-24.

Tánckar vezető: Vadady Ágnes
Igazgató: Szigeti Pál
KISZ KB vez.: Simon László
Énekesek: Madarász Kati, Csengeri Adrienn
Prímás: Lendvai Csócsi Jenő
Tolmácsok: Jolika elvtársnő, Marika és Péter

Műsor:
Baranyai, Pintes, Sarkantyúzó, Fergeteges, Matyó /kicsi/, Cigány, Sarkantyús csárdás

Tánckar:
Bányai Ilona               Náday Györgyi          Bojtár Tamás             Kecskés József
Bolykó Éva                Molnár Erika             Czigány József           Vrábel Mihály
Czigány Ágnes          Országh Krisztina      Fekete János              Tóth Károly
Hadicsné Kiss Juli      Szakolczay Ildikó      F. Tóth István             Sánta Pál
Hudy Ildikó                Temes Judit               Kapus László             Pataki Pál
Kocsonya Mari          Urbán Mária               Krausz Imre               Parragh István
Személyi János

A Komszomol Központi Bizottságának meghívására az októberi forradalom 50 éves évfordulója alkalmából együttesünk kéthetes vendégszereplésre utazott Szovjetunióba.

Nagy jelentőségű út volt, már 6.-án a KISZ KB koktél-partit adott az Ifjúság szállóban részünkre. A Keletiben MTI fotósok, TV-sek, filmesek, riporterek serege várta az indulást, a peronon az itthon maradó beöltözött rajkók húzták a nótákat. A határon Csop-nál szálltunk át hálókocsiba, itt is kisiskolások köszöntöttek virággal. 24 óra volt az út, 9.-én reggel 7-kor érkeztünk meg Kijevbe, ünnepélyes, virágos, fotós fogadtatásban volt részünk, még rádió interjú is készült.

1967 Érkezés Kijevbe

A vendégszereplés első színhelyei Ukrajnában voltak (kedves vidék, dombok, színpompás erdők, zsúpfedeles házikók)

10.09. Szállásunk Kijevben a Hotel Mir. Bőséges reggeli után városnézésre vittek busszal. Sétáltunk a Dnyeper parton, megnéztük a XI. sz. bizánci stílusú Szófiai székesegyházat, a Sevcsenkó egyetemet. Este a kijevi Operaházba vittek minket a Carmen előadására.

10.10. Reggeli után indulás Zsitomir-ba falusias jellegű város. Délután mentünk első fellépésünkre Berdicsev-be. Kicsi színpad sok nehézség,(ládák későn jöttek) csak 8 pár fért el. Mire visszaértünk Zsitomirba, zsírjába dermedt vacsora, semmi innivaló, hideg szoba…balhé.

10.11. Délelőtt Zsitomirban egy nagyon kedves hangulatú találkozót rendeztek. Egy amatőr filmklubba mentünk el, majd zenekar játszott, aztán egy fiatal festő tárlatát mutatták meg, nagyon jól éreztük magunkat, a rajkók is játszottak és Tóth Karcsi orgonált. Este a Zsitomiri Drámai Színházban volt, nagyon jó előadás. Egy probléma: csak 11 db üvegünk volt, a tartalék üvegek eltörtek és az mentette meg a helyzetet, hogy a Kiss Julinak volt egy kisméretű kabala üvege. Az egész úton ezután úgy vigyáztunk az üvegekre, mint a hímes tojásokra.

10.12. Karasztisev, Druzsba kolhoz látogatása, kis úttörők virággal fogadtak, körbejártuk a kolhozt mindent megnéztünk, malacokat, teheneket aztán beszélgetés volt az elnökkel. Ebéd majd séta a városban, hősi emlékmű, Lenin múzeum. Előadás előtt még egy kis erdei séta aztán egy jó eőadás. Búcsúest, beszédek- taps, vacsi, vodka és bor.

10.13. Hosszú buszozás után délben érkeztünk Kijevbe. Előadás a Kijevi Úttörőpalotában. Hatalmas félkör alakú nagyon szép színpad és nagyon lelkes közönség csupa fiatal, komszomolisták. Minden számot ismételtünk!(Megkaptuk az egész útra szóló zsebpénzt 10 rubel.) Búcsúvacsora a szállodában majd felszálltunk a vonatra, és folytattuk a mulatást 30-an egy kupéban, énekeltünk!

Második színhely: Moszkva
10.14. Délben érkeztünk Moszkvába. A Hotel Junosztyban szállásoltak el szép modern szálloda. Este fellépés a Moszkvai Úttörőpalotában. Szép nagy színpad, az épületben óriás üvegajtók, mozaikfalak és rengeteg gyerek.

10.15. Délelőtt buszos városnézés után, különleges élményben volt részünk, megnézhettünk egy próbát a Mojszejev együttes székházában. Este vendégek voltunk a Kongresszusi Palotában egy rém unalmas esztrád műsorra. A Kremlben épült szép modern épület, belül mozgólépcső, táncparkettek, az emeleten park,” WC palota” minden óriási és fényűző, csak hát a műsor…

10.16. Délelőtt látogatás a Tretyakov képtárban, este előadás a Technika Házában.
Kis színpadon, de nagyon jó előadás volt, fontos is volt mert újságírók voltak.

1967 Moszkva

10.17. A délelőttöt a Kremlben töltöttük, nagyon hideg szél volt, de minden nevezetességet megnéztünk. A harangot, az ágyút, a Fegyvertárat, a cári kincstárat ahol káprázatos dolgokat láttunk, arany hintót (Kataliné) igazgyöngyökkel kivarrott koronázási palást, drágakő trónusok, (Nagy Péter) csodás kelyhek, fegyverek, a sasos óra igazgyöngyökkel. A Vörös téren sorban állás a Lenin Mauzóleumba. Hétköznap ellenére hatalmas tömeg, minket előre vittek kb. csak 50 m-t álltunk. Egyesével vigyázz tartásban, csöndben kellett végigvonulni. Zsitomiri kék csillagos fekete márványfalú kripta közepén üveg kalitkában Lenin, a ravatal négy sarkán katonák. Arca és kezei reflektorral megvilágítva. Megállás nélkül kell továbbmenni. Néhány perc az egész. Koszorúztunk. Fogadás a Komszomol Központi Bizottság titkáránál, ajándékozás (csak az együttes vezetői)
Este 1 9-re irány a repülőtér.

Következő állomáshelyünk Szibéria
10.18. Első repülőutam. A város fényei gyönyörűek fentről. Aztán elromlott a gép és le kellett szállnunk éjfél körül Szverdlovszkban, az Ural hegységben. Másfél óra múlva másik géppel mentünk tovább. Végre leszálltunk Kemerovóban. Magyar felirattal nagy szeretettel, kenyérrel és sóval sok fiatal fogadott, a hideg szélben. Itt már reggel 1 8 volt, Moszkvai idő szerint csak 1 4 szóval álmosak voltunk és fáradtak. A Tom szállóban laktunk a Tom folyó partján. Délig hagytak minket aludni, aztán felkerekedtünk és egy emlékezetes élménynek néztünk elébe. Egy külszíni fejtésű bányába vittek látogatóba. Csak a tánckar, Ágnes lemaradt. A bányászok éttermében láttak vendégül, a hosszú asztalnál úgy ültünk, hogy egy ruszki egy magyar. Ebéd után jött a vodka, de vizes pohárral. Egymást érték a köszöntők, amire inni kellett, és azonnal tele töltötték a poharakat. A hangulat remek volt, meg is lett az eredménye. A busz zötykölődött, meg kellett állni egy nyírfa erdőcskében, hogy átkarolják a nyírfácskák derekát, de voltak akik nem jutottak odáig. Az esti program egy színházi előadás megtekintése volt, amire egy válogatott része ment el a tánckarnak, de ők se nagyon emlékeznek rá, hogy mit láttak…néha felébredtek a tapsra. A szálloda egész tűrhető, de itt megszokott dolog, hogy a folyosón is alszanak, férfiak, nők. Függönyöket lehet behúzni az ágyak előtt, de a horkolás akkor is hallatszik. A rendre a gyerzsurnaja ügyel.

10.19. Csak a közelbe utazgatunk, mondják (200-300 km-es utak) Ikarusz busszal. Már három betegünk van (Szakolczay, Csík,Vrábel) Prokopjevszk ben vagyunk. Az ebédlőből egy hatalmas meddőhányóra látni, ahol este egy hatalmas Lenin fej világít, villanykörtékből kirakva. Most minden az 50 let,jegyében tündököl. A házigazdák itt is nagyon nagyon kedvesek. Előadás után egy kultúrházba mentünk vacsorázni, utána táncverseny volt, amit az Urbán-Pataki páros nyert!

10.20. 9 után indulás Novokuznyeckbe. Milyennek láttuk Szibériát. Nagy városok, a központban néhány emeletes épület, egy áruház, egy színház, de öt perc alatt már földes úton megy a trolibusz. A város nagy része apró kis színesre mázolt faház, tenyérnyi ablakokkal, pici udvarral, fakerítéssel.. A buszok előtt két volga ment amerre mentünk leállították a forgalmat, derékig kihajolva a kocsiból kiáltoztak, hogy „utat a magyaroknak!”Szállásunk egy őrzött, faházakból álló üdülőfélében volt. Direkt nekünk csináltak 50 db pléh bögrét 50 let felirattal nagy vörös csillaggal, abból pezsgőztünk! Nagyon jó előadás után, hosszú asztalnál volt a vacsora, énekeltünk, Nyikoláj harmonikázott.

10.21. Reggel indultunk vissza Kemerovoba. Út közben megálltunk Bjelovóban. Vendéglátóink itt rendezték meg nekünk a búcsúzást Szibériától, sétahajózásra vittek,
pezsgőztünk és csokiztunk a hajón.  Az előadást Kemerovóban a TV közvetítette.

10.22. Reggel 6-ra mentünk ki a reptérre, de az óriási köd miatt nem engedték a Novoszibirszkből jövő gépet felszállni. Végül du. 3-kor indult el a gép. Addig a tranzitban lődörögtünk, akinek jutott szék próbált aludni. Volt szerencsénk megnézni, hogy kezelik a csecsemőket, kezüket szorosan a törzsük mellé szorítva vászonba csavarták, szalaggal átkötötték, utána ugyanígy plédbe, nylonba a végén pedig egy kispaplanba csavarták, azt is jól átkötötték majd a fejükre borították a paplan végét. Szibériai csecsemővédelem. Szverdlovszkban rövid pihenő, majd irány Moszkva. Ismét a Junosztyban lakunk. Este nagy ünnepi vacsora a szálloda éttermében, ez volt a búcsúest. Egy moldvai amatőr együttessel közösen rendezték, a vacsora előtt ők adtak egy műsort. Ünnepélyes köszönő beszédek és ajándékozások után (tőlük kaptuk a Mojszejev albumot) óriási bál volt rogyásig.

10.23. Délelőtt még egy kis vásárlás, ebéd majd indulás vonattal Budapestre.

10.24. Itthon nyitott ablakok, napsütés, ballonkabát, egy kicsit vissza a nyárba!


 

 

Ausztria – Innsbruck                                                      (Forrás: Vrábelné Molnár Erika)
1968. április 19.-29.

Az Alpok csodaszép tájain Tirolban a havasok között megbúvó kisebb nagyobb városokban léptünk fel. Végig Innsbruckban laktunk, illetve a város fölött, egy luxus kivitelű szakszervezeti üdülőben, ahol madárcsicsergésre ébredtünk, napoztunk, pihentünk délelőttönként, délután Mercedes busszal mentünk a fellépésekre.

04.19. A Wiener Walzer-ral utaztunk, du.3-tól hajnali 4-re értünk Innsbruckba.

04.20. Pihenőnappal kezdtünk szállásunk a Seehof Hungerburg 40 Schulungsheim

04.21. Első fellépésünk Schwatz-ban 16. századi híres ezüstműves városkában volt.

04.22. Gyönyörű tájon, sziklás hegyi patakok mellett futó szerpentineken kapasodott buszunk egyre följebb a 2000 m magas hegyek között, hatalmas fenyvesek mindenfelé.
Amikor megérkeztünk Zillerthaléba már hó volt, hógolyóztunk is egy sort. Két előadást adtunk hegyi utakat építő munkásoknak (csak férfiak) akik nagyon lelkesek voltak, óriási sikerünk volt. A színpadot aznap ácsolták, friss nyers deszkákból!

04.23. 60 km-es út, következő állomáshelyünk Wörgl. A fellépés egy mulató táncparkettjén volt, kb húsz néző előtt akiknek a nagyobbik része a személyzet volt, és néhány asztalnál fogyasztó vendég.

04.24. Az Inn folyó völgyében szép szelíd tipikus tiroli tájon át utaztunk Landeckbe.Telt ház és nagy siker!

04.25. Szabadnap! Délelőtt pihenés, délután siklóval ereszkedtünk le Innsbruckba.
Sétáltunk a belvárosban (Aranytetős ház, Ottoburg fejedelem kastélya) utána busszal elvittek a nemrég átadott Európa hídhoz. Ez Tirol büszkesége, a Brenner hágó felé vezető autóút része.(hossza 820m, magassága a völgy fölött 190m )Megnéztük egy itteni magyar együttes próbáját (Maguk varrják a ruháikat!)

04.26. Kicsit távolabbi helyen Reutte-ben léptünk fel 2000 m magasan egy nagyon öreg színházban.

04.27. Ma kellett a „temetést” megtartani, Telfs-ben. Ágnes beállt az üveges szólóba- az osztrák kísérőinknek leesett az álla! A közönség főleg fiatalokból állt, a színpadra a nézőtéren át kellett felmennünk, végig tapsolták a viharos érkezést illetve távozást! Este búcsúestet rendeztünk az üdülőben, mert a holnapi fellépés után egyenesen a pályaudvarra megyünk

04.28. Óriási sikerű díszelőadás Innsbruckban! Szép nagy színház, nagy színpad.
A tablóban a konferáló egyenként bemutatott minden táncost név szerint, külön tapsvihart aratott mindenki. A fiúk közül a Kecskés volt a legkapósabb, azt is bemondták, hogy a Czigány Ági egyenesen a fogorvostól jött. Előadás után vámra csomagoltunk, majd bőröndjeinkkel mentünk a pályaudvarra. Vonatunk hajnali 1 4-kor indult, volt időnk.
A magyar együttes táncosai meghívtak minket egy bárba, és Coca-Colát ittunk ilyen nálunk még nincs! Állítólag ér annyit, mint a feketekávé!

04 29. De.10-től 1 3 –ig sétáltunk Bécsben (Maria Hilfer Str., Burg, Opera, Stefans Kirche) Aztán vonattal utaztunk Hegyeshalomig, onnan az együttes busszal irány Budapest!

Vicces: Aichorn Ildi összeütötte valakivel az üvegét és egy ideig lelkesen táncolt tovább az üveg nyakát szorongatva…

Tánckar vezető: Vadady  Ágnes
Énekes: Molnár Júlia
Prímás: Balogh Sándor
Gyerekprímás: Németh Palika

Tánckar:

Aichorn Ildikó     Országh Krisztina             Molnár László /Lapaj     Fekete János
Czigány Ágnes   Oszvald Zsuzsa /Szöszi   Németh Antal               Kecskés József
Krámer Judit      Vadas Mária                     Porcza György             Krausz Imre /Ticska
Molnár Erika      Vadas Ilona                     Váradi Zoltán /Lófej       MészárosJános /Göndi

1968 Innsbruck Zillerthale   1968 Innsbruck-i csapat


 

 

NDK – Magdeburg                                                          (Forrás: Vrábelné Molnár Erika)
1968. június 18.-július 1.

06.18. Este 3 10-kor indultunk a Metropol Expressel
06.19. Érkezés 19.-én este 7-kor Magdeburgba (átszállás Drezdában emeletes vonaton
11-től 1 3-ig)
06.20. Első előadás Stassfurt– Salzland Theater
06.21. Wernigerode, szabadtéri előadás a Freilichtbühne Rathaus-ban
06.22. Előadás Magdeburg Kulturpark-ban  (Este Pilsner Quelle)
06.23. Két előadás, 1. Magdeburg Kulturpark, 2.Haldensleben Volkspark
06.24. Szabadnap – vásárlás
06.25. Burg, délelőtt próba, este 8-kor előadás Haus der Werktatigen
06.26. Szabadnap
06.27. Stendal előadás 19,30 –tól a Volkshause-ban
06.28. Tangermünde 20 óra előadás Empon Lichtspiele
06.29. Halberstadt, 20 órakor előadás Freilichtbühne Domplatz
06.30. Utolsó előadás Gardelegen-ben, a Friedrich Wolf Teater-ben
07.01. Indulás haza, délben, Drezdában átszállás a Pannónia Expressre
07.02. Érkezés délben


 

 

Lengyelország – Katowice                                                        ( Forrás: Szakolczay Ildikó)
1968. szeptember 13-19.

Művészeti vezető: Szirmai Béla

Tánckar: A Szófiai VIT teljes tánckara – 12 pár

Egy hétre utaztunk vonattal Katowicébe.
A 8 lány, 8 fiú, a házaspárok, a zenekar külön-külön kupéban…
Egy árva legény volt az utazók között, aki szintén két előadásra Katowicébe utazott, és az Korda György volt. Természetesen mi lányok megsajnáltuk, mert nagyon rossz lehetett neki, hogy egy összeszokott csapattal kívülállóként kell utaznia, így áthívtuk magunkhoz és ettől fogva egy hétig gardíroztuk.
Megérkezvén Katowicébe kiderült, hogy Gyuri is ott, és akkor lép fel, a mi műsorunk után.
Mi befejeztük a kb. egy órára lerövidített repertoárunkat, s amíg átöltöztünk, berámoltunk, addig az ő műsora is lement, így mindannyian együtt tértünk vissza a szállodába. Közben megbeszéltük, hogy olyan jó csapat vagyunk, Korda Gyuri és a 8 lány, hogy dobjuk össze az otthonról hozott hideg kaját és vacsorázzunk együtt.
A vacsorából hajnali 3 óráig tartó beszélgetés, éneklés lett, majd mindannyian nyugovóra tértünk. Reggel 9 órakor kopognak a szobánk ajtaján, nem más, mint Korda Gyuri, aki mind a 8 lányt a szobájába invitálta, ahol megterített asztalon friss péksüteménnyel, tejjel, joghurttal várt minket.
Életemben még ilyen figyelmes, udvarias emberrel ritkán találkoztam, mindannyian szívünkbe zártuk ezt a kedves embert.
A katowicei útról csak ez a kedves emlék jutott eszembe


 

 

Franciaország / szólista turné                            (Forrás: Krausz Imre és Vrábel Mihály)
1969. június 20.-július 29.

16 város
37 előadás (15 vidéken, 22 Párizsban a Bobino színházban)
760 néző vidéken, 19.800 néző a Bobinóban
3020 km utazás

Rajkó Zenekar
Énekesek: Molnár Júlia és Vozár Jolán

Táncosok:      Mészáros Joli            Gyurján József
Bolykó Éva               Vrábel Mihály
Szakolczay Ildikó      Krausz Imre

Impresszárió:  Raymond Duchemin

Városok: Corbeil, Douai, Abbeville, Chalous v.Marne, Luneville, Chateaux Thierry, Montereau, Párizs, Dieppe, Contances, Lorient, Dinard, Deauville,

Főleg Franciaország északi és nyugati tengerparti nagyobb városaiban jártunk.
A fellépések kaszinók épületeiben voltak,- klubszerű előadások. Deauvilleben például az Angol Királyi Légierő ünnepségét rendezték a Nagy Casinóban, miközben folyt a díszvacsora, mi dolgoztunk a színpadon nem volt könnyű feladat.

 R220-1969 Francia-Bobino   R220-1969 Francia-Bobino  műsor 1   R220-1969-Bobino  műsor

A vidéki körút után július 8.-tól Párizsban, a legendás hírű, patinás BOBINO Színházban folytatódott a fellépések sora. A Bobino a francia sanzon fellegvára volt, olyan hírességek törzsszínháza, mint Edit Piaf.

Komoly teljesítmény volt minden este (22 alkalommal) hozni a színház múltjának-és jelenének megfelelő színvonalú előadásokat. A nézőszám mutatja, hogy komoly telt házakkal dolgoztunk.

R220-1969-Bobino  1  R220-1969-Bobino  cigány  R220-1969-Bobino újság


 

Ciprus                                                                                (Forrás: 1. rész Krausz Imre
1969. október 29 – november 5.                                                        2. rész Bányai Ilona)

6 város
6 előadás
6 pár

Vezetők: Horváth Vince, Simon László

Táncosok
Kocsonya Mária         Szörényi Bél
Temes Judit               Fröhlich Árpád
Krámer Judit              Pataki Pál
Kiss Júlia                  Kapus László
Bányai Ilona              F.Tóth István
Nádai Györgyi           Krausz Imre

Énekes: Molnár Júlia

Műsor:
Sarkantyús csárdás     Ciprusi tánc
Pintes                          Bogáti
Hármas cigány             Cigány
Fergeteges                  Erdők mezők

Városok:
Limassol
Phasos
Lissy
Larnaca
Famagusta
Nicosia
R240-Cíprus-plakát2
Bányai Ili visszaemlékezése:
Egy ködös október végi estén szálltunk repülőre, Horváth Vince igazgató helyettes vezetésével.
Irány CIPRUS!
Éjjel érkeztünk a kellemesen meleg, párás, Larnacai Reptérre, majd onnan busszal az Averof Hotelba. A szállásunk kifogástalan volt.
Náday Györgyivel laktam, egy utcára néző barátságos kis szobában. Másnap a beszűrődő nap sugara ébresztett fel bennünket. Kitárva a zsalugáteres erkélyre nyíló ajtót, csodás látvány fogadott bennünket. Elénk tárult egy hatalmas káprázatosan színes emberektől nyüzsgő piac. Amerre a szem ellátott, pálmafák, leanderek, hibiszkuszok és megannyi egzotikus növény illatozott.Igazi paradicsomban éreztük magunkat.
Megható volt a vendéglátóink szívélyessége, legyen az pincér, szobalány vagy színpadi munkás.
A ciprusi konyhán sokféle hatás érezhető mindig megtaláltuk a kedvünkre valót.
Larnacán kívül felléptünk még: Nicosiában, Famagustában
Lyssiben, és Limassolban, óriási sikerrel.
Szabadidőnkben sokat fürödtünk, többek között a szerelem istennőjének Aphroditének a sziklája mellett.
R240-ciprus3    R240-ciprus4
Idegenvezetőnk  Hristakis Takis elvitt minket a sziget legnevezetesebb helyeire. Lépten nyomon bizánci emlékekkel találkoztunk. Ikonokkal teli templomokat, bizánci várromokat és csodás népművészeti alkotásokat láttunk. Meg kell említenem a lenyűgöző Ayla Napa-i gótikus középkori kolostort, a mesébe illó kerengőjével.
R240-ciprus1   R240-ciprus2
Legnagyobb meglepetésünkre felkerestek minket a Balikó nővérek akik egy larnacai bárban énekeltek esténként. Természetesen előadások után többször meglátogattuk őket, és hajnalig élménybeszámolókat tartottunk egymásnak.
Sajnos rövid ideig tartott ez az édeni kirándulás november 5-én már vissza is repültünk, szeretett kis hazánkba.


 

 

 

Franciaország – Le Havre / Ausztria – Bécs                 (Forrás: Vrábelné Molnár Erika)
1969. november 12.-17. Franciaország – Le Havre
november 18.-21. Ausztria – Bécs

A Le Havre-ban rendezett magyar ünnepi hét alkalmából utaztunk Franciaországba.

Meghívó:        A. Heudron Le Havre kulturális ügyekért felelős helyettes polgármestere
Vezetők:       Szigeti Pál, Szirmai Béla, Szombathy István (újságíró-tolmács)

Tánckar:         Aichorn Ildikó, Diós Katalin, Kogler Katalin, Molnár Éva, Molnár Erika,
Szakolczay Ildikó, Urbán Mária, Újházi Teréz,
Czigány József, Fekete János, Fröhlich Árpád, Guzi Sándor, Molnár László
Parragh István, Vrábel Mihály

Énekes:          Molnár Júlia
Prímások:       Balogh Sándor, Lakatos Mariann, Csócsi Lendvai Jenő

Műsor:           Baranyai táncok, Üveges, Pásztor, Fergeteges, Cigánysoron, Cigány
(Vadady), Sarkantyús csárdás

Nov. 12. Pali bácsi reggel 6-ra rendelt minket az együttesbe, többszörös népszámlálás után, irány Ferihegy. IL18-as külön géppel indultunk 8.30-kor. Brüsszelben leszálltunk, mert egy kórus jött velünk idáig. Kb. 2 órát nézelődtünk a reptéren. A második út Párizsig nem volt egészen egy óra. Légi betegségek ellen legjobb a konyak, – a tánckar összegyűlt az immár üres gép végébe, és koccintottunk az útra.
A Le Bourget repülőtéren busz várt ránk, és máris indultunk tovább Le Havre-ba. Este 6-ra értünk a tengerparti városba, a Petit Hotelben laktunk.

Nov. 13. Ablakunk a tenger felé néz, de mi csak a kikötői darukat látjuk. Állandóan fúj a szél, rezegteti a zsalukat. Egyszer csak kopognak és jött a reggeli! Tálcán kancsó tej, zacskóban kakaópor, péksütemény kis fonott kosárban, jam és vaj. Ezután minden nap ébredés után telefonon rendeltünk különféle reggelit!
Délelőtt feltérképeztük a környéket, vettünk baguettet, literes Colát, sört, felfedeztük az áruházakat. 1 órára bevonultunk a színházba, ahol estig próbánk volt. 2000 nézőhelyes nagy modern színház. Végigvettük a műsort világítással, felrakták a háttér függönyöket, (szőttes és Budapest látkép) Itt született Béla mondása „fosanzsé”. Az új szürke dresszünkben és alsószoknyában feszítettünk, a fiúk új trikóban, elit kis gárda. A függöny mögött ultraibolya fény világított.

Nov. 14. Fúj a szél, szemerkél az eső és elég hűvös van. Délelőtt elmentünk vásárolni, nagyon szépek az áruházak, elkápráztatják az embert a bőséges áruválasztékkal. Az illatszer osztályokon csinos kifestett lányok kínálják az árut. Délben varázsütésre kiürül az áruház, ebédidőre, minket majdnem bezártak.
Délután próba aztán az ELSŐ ELŐADÁS nagyon jól sikerült és nagy volt a siker!

Nov. 15. Déli 12-kor fogadás tiszteletünkre a Városházán. A Le Havre-i polgármester úr   M. Heudron tartotta az állófogadást. A beszéd után pezsgő és szendvicsek, csemegék, majd a főnökség valamint Urbán M. és Aichorn I. továbbra is a polgármester vendégei maradtak.
A tánckar és a zenekar kapott egy buszt, és elfuvaroztak minket egy kirándulóhelyre a tengerpartra. Időnként kisütött a nap, de borzasztó szél volt és hideg. A tenger szörnyen hullámzott és egész vízfüggönyökkel borított be, ha közel mentünk.. Jó vizes és sáros lett a társaság fele, pl. a Lapaj combig elázott. Összegyűjtöttünk egy csomó tengeri herkentyűt. A környék teljesen üres és kihalt volt, minden zárva.

  R250-1969 Le Havre01

A szállóban átöltöztünk és mentünk a második előadásra., amit egy angol impresszárió is megnézett. Nagyon jó előadás volt ez is
Este nagy buli volt a szállóban, jártunk szobáról szobára, másnap a tulaj szóvá is tette, hogy a vendégek panaszkodtak, de megbékélt, mert nagyon jó kritikát kaptunk.

Nov. 16. Ebédre meghívták az egész társaságot egy kínai vendéglőbe, itt megismer-kedtünk a Goudier családdal, két lányuk volt, a kicsi Claudie 8 éves végig bohóckodott, nagyon jól összebarátkozott velünk. Ők is eljöttek megnézni az utolsó előadást, ezen minden városatya ott volt családostul. Nagyon jó nagy sikerű előadás volt ez is. A közönség úgy fejezte ki tetszését, hogy dobogtak a lábukkal, fütyültek és kiabáltak.
Előadás után estélyi ruhába öltöztünk, és mentünk Heudron polgármester úr lakására, ott adott fogadást. Felesége kalocsai kötényben szervírozta a kávét. Szép kertes házuk van, nagyon jól éreztük magunkat.

R250-1969 Le Havre 121   R250-1969 Le Havre 1-1

Nov. 17.  9-kor indultunk busszal Párizsba. Megvettük az újságokat, amiben benne voltunk, búcsút intettünk a szállodának, a színháznak és a daruknak. Végigjöttünk a Szajna mentén, egy nagy város volt út közben Rouen.
Izgalmas volt Párizsba megérkezni, tudtuk, hogy nincs sok időnk, de valamit csak látni fogunk! Napfény világítású hosszú alagutakon vezetett be az út a külvárosokon keresztül. Azután állandóan csak forgolódtunk, néztük a nevezetes épületeket, az utcára kinyúló kis kávézókat. Átvágtunk a városon, rengeteg időveszteséggel a Magyar Házba mentünk lepakolni. Ezt kihagyhattuk volna, mert olyan messze volt a központtól, hogy alig maradt időnk metróval bemenni a Montmartre-ra. Misi jó idegenvezetőnek bizonyult, mert már ismerte e terepet és a megállókat. Kiszálltunk a Pigalle-nál és sétáltunk. A boltokat már zárták, az utcai pultokat az orrunk előtt tolták vissza.
Nemsokára esti fényekkel lett tele az utca, már karácsonyi lámpafüzérek voltak kihúzva az úttest fölé. Siettünk vissza a Magyar Házba, onnan irány a Gare de l’Este pályaudvar.. Feltuszkoltuk magunkat dugig pakolva cuccokkal, kajával, plusz szatyrokkal a 10.-es hálókocsiba. Kogler Kati óriás pamutgombócai lógtak a csomagtartóból.

Nov. 18. Bécs
Átrobogtunk az éjszakai Európán, aztán folytattuk nappal és délután. Fél 3 -kor értünk Bécsbe. Rendkívül pocsék helyen laktunk, valami ócska munkásszálló félében, 10-20 ágyas szobák, sötét, piszkos régi épületben.
Pali bácsi esti sétát szervezett azoknak, akiket érdekelt. Főleg lányok vettek részt rajta. Busszal bementünk a városba, és kéz a kézben sétálgattunk, a Pali bácsi meg magyarázott. A szálláshelyen még egy ideig elszórakoztattak minket a szomszéd fiú teremből jövő szövegek!

Nov. 19. Délelőtt felkerestük a hírhedt magyar negyedet, aztán próbára kellett menni a Collegium Hungaricumba. Három számot kellett előadni a követség dolgozóinak és meghívott vendégeinek. Utána ők hívtak meg minket vacsorára.
Azt mondták mindenki csinosan nyalja ki magát, fiúk, lányok díszbe vágtuk magunkat. Erre mi történik, egy hátsó lépcsőn, egy függönnyel elkerített kis lukban leültetnek minket, volt akinek még hely sem jutott, és adnak egy pár virslit meg Fantát.
Majd szétdurrantunk a pipától. A függöny másik oldalán nagy terem a mulató vendégekkel, a rajkók húzzák nekik.
Egy ideig dühöngtünk, aztán megjött az ötlet, a 8 lány (estélyi és smink) libasorban szép lassan kivonult a toalettre, ami a függöny túlsó oldalán volt. A feltűnés persze nem maradt el, behívták az egész társulatot az asztalokhoz, volt bor, sör, pálinka és a csodás „Fanta”, meg éneklés, mulatozás.

Nov. 20. Délelőtt városnézésre mentünk, este megint a Collegium Hungaricumban volt előadás. Most teljes műsor ment. Megkérték, hogy nagyon vigyázzunk, a hátsó függöny mögött, rendkívül értékes vadonatúj vetítővászon van.
A színpad keskeny volt, Jóska meg a D. Kati heves, így a kirohanásnál recsegés ropogás porfelleg és leszakadt a takaró függöny- VASTAPS.

Nov. 21. Elköltöttük a maradékot, aztán sétáltunk a Hofburgban. Nagyon szép a bécsi vár, most jól megnéztünk mindent. Az eső időről időre eleredt. Betértünk egy kis vendéglőbe bablevesre (8 Sch), találkoztunk több táncossal, vettünk banánt 15,25 kor indultunk haza,19,41-kor érkezés Budapestre!


 

 

 

Franciaország – Nizza                                                   (Forrás: Vrábelné Molnár Erika)
1970. május 29.-június 3.

Magyar Ünnepi Hét a Nizzai Operában.

Vezetők:         Szigeti Pál, Szirmai Béla
Énekes:          Molnár Juli, Varga Imre
Fotós:             Friedmann Bandi
Prímások:       Csócsi Lendvai Jenő, Berki Béla

Tánckar:
Czigány Ágnes          Vadas Ilona               Czigány József          Remecz Miklós
Molnár Erika             Vadas Mária               Vrábel Mihály            Kapus László
Bányai Ilona              Ujházi Teréz              Guzi Sándor              Pataki Pál
Náday Györgyi           Kocsonya Mari          Krausz Imre              F.Tóth István
Korda Györgyi                                           Szabó László

Csodás volt már a megérkezésünk is mivel a nizzai repülőtér a tengerparton van. Amikor már láttuk a várost, berepültünk mélyen az azúrkék Ligur tenger fölé, és onnan fordultunk rá merőlegesen a partra. Már egészen alacsonyan voltunk és még mindig víz volt alattunk. Izgalmas volt.
Az itt töltött 5 nap alatt gyönyörű meleg napos időnk volt.

A fellépések a Nizzai Operában voltak. Napfényes kis öltözők, sötét meredek színpad. Az ünnepi hét sajnos egybeesett a foci VB-vel, de még így is szép közönségünk volt.

R260-1970-Nizza Opera1  R260-1970-Nizza2  R260-1970-kaktuszok közt 2  R260-1970-Nizza1

A nizzai opera színpadán     tánc a Promenádon     Monte Carlo

R260-1970-Nizza3

A hotel Wilsonban laktunk pár sarokra az operától. Amikor tehettük,- sajnos ez nem volt sokszor,- lementünk a tengerpartra fürdeni, napozni. Nagy kavicsos part volt, és annyira erősen hullámzott a víz, hogy hiába próbáltunk bemenni, pillanatok alatt kisodort a partra.

Egyik nap beöltöztünk és a Promenade des Anglais tengerparti sétányon, tánc részletek fotózása volt. Borzasztó meleg volt, és nagyon sok kíváncsiskodó. Egy amerikai turista hölgy meg akarta venni a ruhánkat.
A magyar ünnepi hét alkalmából a városban egy Ady szobor avatásán is részt vettünk.

Egy szép kirándulás keretében a monacói hercegség fővárosába Monte Carlóba mentünk.
A szerpentineken kanyarogtunk fölfelé, minden kanyarban előbukkant a tenger.
Megnéztük a kikötőt a pazar jachtokkal, a híres Casinót, persze csak a pénznyerő gépek szintjén. A monacói hercegi palotánál az őrségváltást, az Oceanographique Múzeumot, előtte Cousteau kapitány, a világhírű francia tenger kutató tengeri merülő harangját, a botanikus kertet (jardin Exotique) kaktuszokkal, ami meredeken megy fölfelé a hegyoldalban és ahonnan a kilátás a városra gyönyörű.

Az egész útra így emlékezünk, napfény, tenger, mindenhol virágzó bokrok, fák, barátságos, szép város, öröm volt itt táncolni.

R260-1970-tükör1  R260-1970-újság11  R260-1970-újság21  R260-1970-Nizza4


 

 

Franciaország – Párizs / L’Humanité                             (Forrás: Vrábelné Molnár Erika)
1970. szeptember

A Fete de L’HUMANITÉ- nagyszabású kulturális fesztivál.

A Francia Kommunista Párt 1930-ban rendezte az első L’Humanité fesztivált, hogy az azonos című újságnak olvasótábort toborozzon. Azóta évente (a mai napig) minden szeptemberben megrendezik.

Erre az eseményre kapott együttesünk meghívást.

Vonattal mentünk Bécsbe, majd Baselbe, ahol a csatlakozást lekéstük így 3 órát sétáltunk a városban. Párizsban eső fogadott minket. A Kason diáknegyedben laktunk egy koleszban (tele feketékkel), olyan messze a várostól, hogy busszal vagy metróval kb. 1 óra.

A fesztivál helye egy erdőben volt, tele vásáros bódékkal, céllövölde, vidámpark, lacipecsenye, és a látogatók kulturális szórakoztatására két nagy ácsolt színpad, amin az aktuális műsorokat ingyen nézhette a kb. 2000 fős közönség.

Több fellépésünk volt szép sikerrel. A fesztivál meghívottjaként a Pink Floyd adott koncertet, és többek között fellépett SASA DISTEL és JACQUELINE DULAC  sanzonénekesnő, aki azt a sanzont énekelte, (amire a Béla koreografált nekünk táncot). Kaptunk tőle autogramos fotót.

Tánckar vezető: Szirmai Béla

Táncosok:
Diós Kati               Szabó Gabi
Újházi Teca           Vrábel Misi
Molnár Éva            Szabó Lacika
Molnár Erika          F. Tóth István
Urbán Mariska       Pataki Pali
Aichorn Ildi
Kiss Juli
Szakolczay Ildi      ??? Ki emlékszik még nevekre?

1970 L'Humanité     R270-1970-L1Humanité2


 

 

Szíria – Libanon – Egyiptom                                                                    (Forrás: Liszkay Mária)
1970 szeptember

Vezetők: Szigeti Pál, Vadady Ágnes

Táncosok:
Czigány Ági, Fehér Juli, Karácsony Anikó, Korda Györgyi, Liszkay Mari, Németh Ancsa, Polcsik Erzsi, Vadas Ili, Vadas Mari, Vincze Rózsa, Vass Mari,
Guzi Sanyi, Mészáros Göndi, Ördög Imi, Pataki Pali, Remecz Miklós, Ronyecz István,

Segítsetek kiegészíteni a névsort!

Táncos pályafutásom első turnéjára 1970 szeptemberében került sor. A tervezett indulásunk előtt kicsivel kezdődő jordániai háborúskodás egy országgal megrövidítette kiküldetésünket, így a még izgalmasabbá vált előkészületek után vettük az irányt Szíria felé.
Az itthoni időjáráshoz képest forró, fűszeres illatú éjszakába érkeztünk. Szállodánk egy forgalmas damaszkuszi főtéren állt. Az emeleti erkélyekre kitódulva fantasztikus városkép tárult a szemünk elé. Számunkra nagyon szokatlan látvány volt az egymás kezét fogó, sétáló katonák sokasága, a nagyon kevés lefátyolozott nő…. Miniszoknyáink látványa az erkélyen rövid időn belül hatalmas tömegeket vonzott a térre. Emiatt is születhetett Szigeti Pali bácsi döntése, hogy a lányok a városba csak bizonyos időszakokban mehetnek ki, és akkor is csak fiú kísérettel. Erre nagy szükség is volt, és nem azért, mintha bármi konkrét veszély fenyegetett volna minket, de tény, hogy olyan feltűnést keltettünk fedetlen lábszárunkkal és karjainkkal, hogy nem ártott némi testőrség biztosítása. Különösen a szőke lányok voltak a csodálat tárgyai, hiszen ott ilyet sokan talán egész életükben nem láttak. Csak egy kicsit akarták a hajukat megtapintani, fehér bőrünket megsimogatni…. Ez először nagyon zavaró volt, de idővel ezt is megszoktuk. Megszoktuk a furcsa fűszerezésű ételeket, a szobákban „szolgálatot teljesítő” gyíkokat, a kifejezetten férfiakból álló személyzetet.
Fellépéseinkre a késő esti órákban – talán 10 órai kezdettel – került sor. Addigra hűlt le annyira a levegő, hogy lélegzethez is lehetett jutni.
Fura volt az utcán életüket élő, ott fekvő, evő, játszó emberek között a színházhoz eljutni. A nézőtéren szinte csak férfiak foglaltak helyet. El lehet képzelni, milyen sikere volt köztük a színpadon megjelent lányoknak. 
Szabadidőnkben kirándultunk, mezítláb, fekete lepelbe burkolódzva meglátogattuk a Nagy Mecsetet, jártunk – szigorú táncos fiúi őrizettel – a bazárban: a szukban. Kisebb-nagyobb sikerrel ellenálltunk az árusok invitálásának, bár néha egy-egy teát meg kellett innunk kis, árukkal zsúfolt üzleteikben. Meg kellett tanulnunk alkudni a gyakran pár szót magyarul is
Egy gyomorrontás eredményeként lemaradtam egy kirándulásról. Egyedül feküdtem a szállodai szobában, amikor is megjelent a szobafiú. Nem tudom, melyikünk volt jobban megrémülve a másiktól. Én izzadva, fejemre húzott takaróval rettegtem, ő pedig – szegény – rám sem mert nézni, és nagyon hamar végzett a szükséges takarítással.

Premier Damaszkuszban-1       OLYMPUS DIGITAL CAMERA
Premier Damaszkuszban              Látogatás a Nagy Mecsetnél

A kb. 1 hét elteltével folytattunk utunkat Libanon felé, ahol egy egészen más világ várt ránk. Luxusszálló, pálmafák, tengerpart, melynek szépséghibája annyi volt, hogy egy vérhas járvány miatt a tengeri fürdés szigorúan tilos volt. Láttuk viszont Beirutnál a világhírű Pigeon sziklát. A hőségben a meleget remekül csillapította a szállodai kerti medence, ahol napjaink nagy részét töltöttük. Fellépéseink a szálloda vendégeinek szórakoztatására voltak kitalálva, a parkban felállított színpadon. Lehet ennél kényelmesebbet elképzelni? Itt két komolyabb kirándulásra emlékszem: Libanon védőszentjének, Szűz-Máriának hatalmas szobránál (Our Lady of Lebanon), ahova függő vasúttal mentünk fel, és a Jupiter-templomára Baalbekben.
Egyik legszebb libanoni emlékem egy meglepetéshez kötődik. A szálloda parkjában a csapat mindig egyszerre, egymást bevárva kapta meg az ebédet, vacsorát. Egy ilyen alkalommal már morgolódtunk, mert 4 fiú miatt nem hozhatták a várt ennivalót. Egyszer csak megjelentek, elegánsan felöltözve, virággal és megálltak annak az asztalnak a 4 sarkán, ahol én is ültem. Kaptam pezsgőt és csodás köszöntőt a születésnapomra, melyet ilyen messze, a családtól távol kellett töltenem. Ez a köszöntés annyira jól esett és olyan váratlan volt, hogy sosem fogom elfelejteni. Köszönöm Guzi Sanyi, Ördögh Imre, Remecz Miklós és Pataki Pali!!!

A miniszoknya                       Tevegelés
A miniszoknyás lányok             Tevegelés

Turnénk következő állomása Egyiptom. Itt Kairó egyik nagyon szép színházában léptünk fel estéről estére. Szállásunk – a Seherezádé Hotel – a Nílus partján feküdt. Kirándultunk a piramisokhoz, ültünk tevén, bementünk a piramis közepén lévő egyik üres temetkezési helyre, nagyokat nevettünk Ronyecz Pistán, aki egy szamár hátán cigarettáért könyörögve tett meg köröket, mivel a tulajdonos baksis nélkül nem engedte leszállni; voltunk múzeumban, bazárban…. Egész jól megszoktuk az arab mentalitást, az időnként szobánkban megjelenő hatalmas bogarakat, gyíkokat, bár az egér látogatása kiverte a biztosítékot.  És – milyen fura az emberi természet – hamar elfogadtuk az utcákon járőröző katonák és homokzsákok látványát is.
És így érkezett el a turné végét jelentő utolsó fellépésünk napja. A cigánytánc, ahol szabad hassal „leptük meg” a fiúkat, és ahol a fiúk a takarás helyett a zenekari árokból másztak fel a színpadra….. És miközben mi remekül szórakoztunk egyszer csak berohant valaki a nézőtérre, és elkezdett kiabálni. Mivel senki nem értette, miről van szó, azt gondoltuk, meztelen hasunkkal húztuk ki a gyufát. Hirtelen leengedték a függönyt, mi pedig értetlenül néztünk egymásra. A nézőtérről kiabálás, az utcáról lövések hangja hallatszott. Végtelennek tűnő percek következtek, mire megtudtuk, mi is történt valójában. A nagy vezető, Nasszer meghalt. Megkaptuk az utasítást, szó nélkül csomagoltuk össze a ruhákat a nagy utazó ládákba, és vártuk a sorsunkat. Késő éjjel – biztonságunk érdekében – a hátsó kijáraton távoztunk. Ezek után – 2 nap gízai és a tengerparti kirándulás helyett – 3 nap szállodafogság következett. Semmi kirándulás, semmi városnézés…. A rádióból, tv-ből folyamatosan szólt a Korán. A Nílus parton feketébe öltözött siratóasszonyok vonultak egy fehérbe öltözött férfi vezetésével. Hangos jajveszékelésüket csak – pont a szállodánk előtt lévő – pihenőjük szakította meg, amikor is vidáman nevetgélve megették a kis szendvicsüket, majd ezzel végezvén, zokogva vonultak tovább.
Mindeközben az itthoni hozzátartozók a teljes bizonytalanságban várakoztak, több alkalommal – hiába – mentek ki a repülőtérre, bízva abban, hogy megérkezünk. Minderről mi – a messzi távolban – semmit nem tudtunk, de az biztos, hogy ezen az első utamon szerzett emlékeim életem egész során elkísérnek, mint azok is, amiket az együttesben eltöltött közel 10 év alatt összegyűjtöttem!

színpadon-1Színpadon


image_pdfimage_print
4 thoughts on “Előadás részletek – történetek 1950-1970
  1. Az iraki beszámoló alatt, a jobb oldali képen látható “énekes?” jelzésű személy Szabó József csellista, az ÁNE örökös tagja.

  2. l968,VIT:Kimaradt

    l969.évi L’Havre-Bécs turné kimaradt.

  3. l97p.szeptemberi turnén Kiss Juli, Szakolczay Ildi i, F.Tóth István, Pataki Pali is részt vett.

Comments are closed.