A második világháborúban szinte teljesen leállt ipari termelés újraindításához meg kellett szervezni a szakmunkások képzését. Országszerte ipari tanuló otthonokat hoztak létre, ahol a fiatal növendékek szakmai képzésén túl, sportköröket, és kulturális csoportokat szerveztek. A Hernád utcai ipari tanuló otthonban – Létai Dezső (1931-1987) vezetésével – már működött egy tánccsoport, amikor a Munkaerő Tartalékok Hivatala (MTH) kulturális osztálya 1949 végén az ipari tanulók részére felvételt hirdetett egy megalakítandó táncegyüttesbe.
Vadady Ágnes (1928-2003) és Aszalós Károly válogatása alapján, 16 lányt és 16 fiút vettek fel a csoportba.
Közben az MTH megvette a Dessewffy utcai kollégiumot, ahová a fiúkat szállásolták el. A lányok a Bajcsy Zsilinszky úti kollégiumban laktak.
1950. május 1.-én létrehozták a Munkaerő Tartalékok Központi ének,- zene,- és táncegyüttesét, röviden: az MT Központi Művészegyüttest.
A Művészegyüttes 1950 végén került végleges helyére a Rottenbiller utcai székházba, ami korábban a Katolikus legényegylet otthona volt.
Az átköltözés után az együttest Csillag István igazgató vezette.
A Munkaerő Tartalékok Hivatala még 1950-ben megbízta Darázs Árpád és Lantos Rezső karnagyokat egy kórus megszervezésével és beindításával, amely Munkaerő Tartalékok Központi Énekkara néven működött, elsősorban középiskolások, majd a felsőfokú oktatásban és munkahelyeken dolgozó fiatalok részvételével.
Darázs Árpád ekkor a Magyar Állami Népi Együttes karnagya is volt.
A tánckart kezdetben, a Szász József és Vilmos testvérek, valamint Breitner Tamás karmester által alapított komoly-zenészekből álló zenekar kísérte.
Szigeti Pál, a Rottenbiller utcai székházba költözést követően került az együtteshez, akinek irányításával alakult ki az intézmény végleges szervezeti felépítése.
Csámpai Ivó 1952-ben, toborzással összegyűjtött tehetséges gyerekekből megalakította a Rajkó zenekart, amelyet 1953-tól Farkas Gyula vezetett tovább, aki az Állami Népi Együttes alapító tagja volt és – a Rajkó zenekar vezetése mellett – 1960-ig ott is dolgozott, Információim szerint a Rajkó zenekart 1955 körül helyezték át a Rottenbiller utcai székházba az ott működő MT együtteshez.
1955-ben a Munkaerő Tartalékok Hivatalától, a Dolgozó Ifjúsági Szövetség, azaz a DISZ vette át az együttes irányítását és fenntartását, ettől kezdve az együttes új neve:
DISZ Központi Művészegyüttes lett.
Az együttes igazgatója Szigeti Pál, a művészeti vezető Bánki László, a politikai munkatárs Gerő Lóránt lett.
1957-ben a KISZ megalakulásával egyidejűleg, az együttes neve KISZ Petőfi Ének-, Zene és Táncegyüttes, röviden KISZ Petőfi Művészegyüttes lett. Besorolása központi költségvetési szerv, fenntartója a KISZ Központi Bizottsága, amelynek fennhatósága az MSZMP volt.
1957-ben a KISZ megalakulásával egyidejűleg alakult meg Tóth Béla vezetésével – Berecz János és egyetemi társai szervezésében – a KISZ Egyetemi Énekkar, elsősorban egyetemistákból, akik a diploma megszerzése után is tagjai maradtak a kórusnak.
A következő években sorra alakulnak meg a különböző művészeti csoportok (Szimfonikus zenekar – Simon Albert, Harmonika zenekar – Dán Antal, Irodalmi csoport – Bicskei Gábor stb.), így 1970-re már 12 művészeti csoportban, mintegy 500 fiatal részesül művészeti képzésben.
Az évi 700 hazai fellépés mellett, az együttes szívesen látott vendég volt a világ minden táján.
Műsorai felölelik a magyar néptánc, a tematikus tánc, a zene, és az ének, különböző területeit. A szimfonikus zenekar, a kamarazenekar, a kórusok és a szólisták Magyarországon és külföldön egyaránt kiemelkedő eredményeket értek el a klasszikus zene terén.
A bemutatásra került művek jelentős részét kimondottan az együttes számára alkották a legkiválóbb magyar zeneszerzők és koreográfusok.
Az Együttes fennállásának 25. évfordulója alkalmából, 1975-ben, kiérdemelte az akkori legmagasabb állami kitüntetést, a Munka Vörös Zászló Érdemrendet. (Ezt a kitüntetést elsőnek a Magyar Állami Operaház, majd a Magyar Állami Népi Együttes kapta meg.)
A művészeti csoportok számának növekedésével, az 1970-es évek végére az előadások száma megközelítette az 1100-at.
A rendszerváltást követően – a fenntartó KISZ feloszlása után – a kisebb csoportok megszűntek, a szerencsésebbek új támogatót találva, kiváltak az együttesből.
A nemzetközileg is jelentős értéket képviselő tánckar és a Rajkó zenekar, Talentum Kulturális Fórum néven, alapítványi formában működik tovább.
A finanszírozási gondok kezelésére létrehozzák a Talentum Művészeti Iskolát, néptánc, versenytánc, színpadi tánc és zenetagozattal.
Az állami támogatás tudatos elsorvasztásának következtében 2002-ben, az együttes kénytelen volt felszámolni a fennállása alatt legnagyobb sikereket elért csoportját a „Nagy Tánckart”.
A Tánckar utolsó előadása 2002. november 23.-án volt a Bábszínházban.
A még profitot teremteni képes Rajkózenekar tulajdonlásáért megindult a harc. Az anyagi függőségbe kényszerített zenekart szétzilálják, megosztják. A világszerte fogalommá vált Rajkó név használata körül vita és per alakul ki, így e sorok leírása idején, az évtizedeken át együtt muzsikáló zenészek, egymástól kettészakítva, két érdekcsoportnak húzzák a nótát.
Az együttes sikereit számtalan nemzetközi versenyen elért díj, elismerés, kitüntetés, hazai és külföldi rádió, televízió, film és hanglemezfelvétel dokumentálja.
A zenei élet élvonalába tartozó, valamint a színház- és filmművészet számtalan kiemelkedő személyisége került ki az együttes soraiból.
Fennállása alatt az együttes mindig hű volt a kezdetek idején megfogalmazott gondolathoz, hogy
”… ápolja, fejlessze és terjessze a magyar nép művészetét nemcsak hazai, hanem külföldi szereplései alkalmával is.”
Szabó Pál vagyok ! 1970- ben Mórról érkezve a Perczel Mór Ipari Szakmunkásképzõbõl az Iskola ajánlására, közremûködésével, saját akaratomból felmenve Budapestre és felvételizni zenei , – Népdal- Magyarnóta – , és Színjátszó kategórában felvételiztem ! Felvételt nyertem ! Mivel fizetõs volt a bekerülés, szüleim szegény sorban éltek, nem tudták finanszírozmi, így visszaléptem, a megszerzett pontjaimat egy lánynak adtam át akit felvettek! Soha többet nem láttam õt ! Rá 4 év múlva jelentkeztem a Zeneakadémi Ének- Magántanszak Székesfehérvàri Zeneiskola tabszakára ahol Valterné Szõke Gabrika néni volt azénektanárom, Borlói Rudolf az Igazgató- tanárom. 3 év alatt 5 évet végeztem el! 25 évig mint Magyarnótaénekes jártam az orszàgot – világot! Köszönöm a Kisz Központi Mûvészegyüttes akkori mûvészeti vezetõinek, hogy elindítottak a mûvészi pályán ! Hálával gondolok a múltra amit kitudtam használni !
Sziasztok! Szabó Mária vagyok, a Központi kórusban énekeltem. Nagyon szeretném megszerezni az Együttes 50. évfordulójának Vígszínház-beli előadásának a műsorát, kép- és hanganyagját. Ott voltam, sajnos a mi maszek felvételünk valahogy elveszett. Ott voltunk a színpadon a fiammal, Fodor Balázzsal, a volt férjemmel, Fodor Károllyal (Cuki ) és én a kórussal egyszerre. Óriási élmény volt, jó lenne néha újra átélni. Ha tudjátok, hogy valahogy megszerezhetném, kérlek, írjátok meg, mit tehetek!
A harmonika zenekar tagja voltam 1959-60 körül. Úgy emlékszem Rácz nevű fiú később ismert művész lett.
Egyszer felléptünk a Vígszinházban, a TV közvetítette.
Örülnék, ha valahol lenne másolat…13-14 éves lehettem.
A jó szándék előrebocsátásával szeretnék két pontosítást közölni ,
– A kórus megalakítása Lantos Rezső és felesége Lantos Editten kívül
Darázs Árpád nevéhez is fűződik.
-A mindenki által szerett és nagyratartott Farkas Gyula az Állami Népiegyüttesből került a Rajkózenekar élére, de meg kell említeni a korábbi vezetőt, Csámpai Ivót, aki összegyüjtötte a sok tehetséges gyereket és zenekart alakított belőlük.